logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

A Nap fivére

A Nap fivére

Csillagászok a Nappal teljes egészében megegyező égitestre bukkantak

A Földön kívüli élet időtlen idők óta foglalkoztatja az emberiséget. A témával számtalan könyv és film foglalkozik, a történelem során már rengeteg rémhír és téves riasztás felröppent az UFO-k felbukkanásával kapcsolatban. Természetesen ezúttal sem erről van szó, de közelebb kerültünk ahhoz, hogy földszerű bolygókat ismerjünk meg. Egy brazil kutatócsoportnak hála, nagy lépést tettünk afelé, hogy egy velünk párhuzamos civilizációra bukkanjunk.
 
A Földtől 200 fényévnyire található a Nap ikertestvére, a HP 56948 jelű égitest, amely teljes egészében megegyezik a miénkkel. Nem olyan meglepő a tény, hogy a Naphoz hasonló csillagot találtak, hiszen „csak” tízmillió olyan van a Tejút-rendszerben, amely méretben hasonlít hozzá. Az a tény azonban már lenyűgöző, hogy létezik még egy ugyanilyen tömegű, hőmérsékletű és kémiai összetételű „sárga törpe”. Ezt a felfedezést egy brazil csapatnak köszönhetjük, amely Jorge Melendez, a San Paulo Egyetem csillagászának vezetésével a VLT, a Keck és a Hobby Eberly távcsövek észleléseit kombinálva elemezte ki a HP 56948 jelű csillagot, illetve megkezdte a körülötte keringő bolygók felmérését. A kutatással kapcsolatban jelenleg a legégetőbb kérdés az, vajon ez a csillag naprendszerként is megegyezhet-e. Ez kétségeket vet fel, hiszen egyelőre nagy és gyorsan keringő bolygót még nem találtak körülötte.
 
Ebben a tudományágban az - eddig felfedezett naprendszerek alapján - nem kétség, hogy a miénk egészen kivételes. Például a Naphoz ugyancsak nagyon hasonló az 55 Cancri, amely mindössze 41 fényévre található, több földszerű bolygóval is rendelkezik, ezek azonban Jupiter méretű bolygók szendvicsében helyezkednek el. Más olyan rendszerekben, amelyek esetleg számításba vehetőek a miénkkel való összehasonlításban, a bolygók pályája jóval elliptikusabb. Az Epsilon Eridani egyik bolygója erre tökéletes példa. Azt pályája vénuszi közelségbe viszi szülőcsillagához, majd a másik csúcs eléréséhez jupiteri távolságokba vándorol.
Akik a Földön kívüli élet felfedezésére várnak, azoknak jó hír, hogy nem észlelték azokat az ingadozásokat a HP 56948 esetében, ami egy forró Jupiterre utalna, így a csillag körüli belső néhány milliárd kilométer biztonságos területnek tekinthető a földszerű bolygók számára. A remény nem veszett el, hiszen a Föld tömegével megegyező világok annyira gyenge vonzást fejtenek ki, hogy ezeket nem észlelhették, de a jövőben ez még lehetséges. Valamint a HP 56548 kémiai összetétele szokatlan mennyiségű alumíniumról, kalciumról, magnéziumról és szilíciumról árulkodik, és arányaik megegyeznek a Napnál mértekkel. Nálunk ezek az elemek a bolygóközi porban, a meteoritokban és nem utolsó sorban a sziklás bolygókban (többek közt a Földben) bezárva találhatók, vagyis elvileg létezhetnek földszerű bolygók a felfedezett csillag körül.
 
Minden jel arra utal, hogy jó esély van arra, hogy a HP 56948 bolygórendszere olyan szerkezettel rendelkezzen, amely a miénkhez hasonlít, ez az egyezés pedig kiváló lehetőség egy párhuzamos evolúció megfigyelésére. A feltételezés, hogy ebben a rendszerben legalább egy lakható bolygó található, nem lehetetlen. Ez azonban számtalan kérdést vet fel bennünk, és az egész emberiségben. Kialakulhatott és magasabb szintre fejődhetett az élet valamivel? Ha nem, miért nem? Tételezzük fel, hogy amennyiben 4 milliárd év az intelligens lények megjelenéséhez szükséges idő, akkor léteznie kellene egy civilizációnak a HP 56548 rendszerében is. Tovább szőve ezt a gondolatmenetet, mára már egy műszakilag fejlett civilizáció is létezhet valamelyik bolygóján, amely kifejleszthette a csillagászatot, ami a modern fizika gyökere. Így nem lenne lehetetlen, hogy az ő csillagászaik már ugyanúgy rátaláltak a mi Napunkra, ahogyan mi is az övékre. Az is elképzelhető, hogy már kutatják is a Naprendszerünket, és esetleg rádióhullámokat is sugároznak felénk.

Persze érdemes a realitások talaján maradnunk. Ebben az esetben azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem lenne meglepő, ha a csillagra irányuló SETI (angolul „Search for Extra-Terrestrial Intelligence”, azaz a „földön kívüli intelligencia keresése”) megfigyelések eredménytelenül zárulnának. Az esély legalább ugyanannyi arra, hogy a rendszer lakható zónájában nincs földméretű bolygó, mint arra, hogy van. És abban az esetben, ha van is, lehetséges, hogy az nem földszerű, nincsenek óceánjai és lemeztektonikája. Valamint, ha létezik is egy világ, amelyen többsejtű organizmusok élnek, akkor sincs semmi garancia arra, hogy intelligens fajokká fejlődtek az idők során, vagy eljutottak a műszaki civilizálódás megfelelő fokára. És persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy amennyiben létezik is az a bizonyos földönkívüli csillagász a HP 56548 rendszerében, akkor is csak a 19. század eleji állapotát láthatja Földünknek, hiszen a fénybe kódolt információ ilyen messzire való eljutásához 200 év szükséges. Rádiós és televíziós jeleink csak további 130 év múlva érhetik el a csillagot, és ezeknek az elektromágneses jeleknek a hiányában a földönkívüliek valószínűleg átnézhetnek a Földön, vagy legfeljebb ugyanúgy csak spekulációkig juthatnak el, ahogyan mi is. Egy azonban biztos: közel járunk ahhoz, hogy megtudjuk, van-e odakint még valaki.

Szili Eszter

(sg.hu nyomán)