logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

A gésa és a sárkány

A gésa és a sárkány

Faragó Krisztina üvegfestőFaragó Krisztina üvegfestő művésszel beszélgettünk

Mára már a színeket is kifakítják a szürke hétköznapok, nehezen ragad magával minket egy-egy apróság, egy-egy szín. Pedig megéri belefeledkezni ezekbe. 2004 őszén történt, hogy Faragó Krisztinát is rabul ejtette a színek csodálatos és változékony világa. Azóta is játszik benne, melyből minden érzéket melengető, csodaszép üvegfestmények születnek. Az egész egy kedves gesztussal, egy baráti ajándékkal kezdődött…
 
– Miért pont üvegfestés? Mi ragadott meg benne, hogy a művészetnek épp ezt az ágát választottad?
 
– Igazából teljesen véletlenül történt, hogy rátaláltam erre. Barátnőmmel régebben mindig sajátkészítésű ajándékokat adtunk egymásnak, de egyszer ötlet nélkül maradtam. Végül azt találtam ki, hogy poharakat készítek az új lakásába. Be is szereztem az első festékeimet, majd próbálgatni kezdtem a színeket. A színek. Ezek fogtak meg igazán: amilyen tüzesen rezdülnek meg, ahogyan változtatni lehet őket. Attól függően, hogyan esik rájuk a fény, mindig más arcukat mutatják. Azt hiszem, talán csak egyetlen olyan festményem van, amelyben a pasztell színvilág dominál, inkább a tüzes, élénk árnyalatokat kedvelem.
 
– Ez csupán hobbi, vagy annál sokkal több?
 
– Egyelőre csak hobbi. Barátoktól, ismerősöktől, ismerősök ismerőseitől szoktam kapni megrendeléseket, valamint az internetes lapomnak köszönhetően is jönnek be munkák. Ezen keresztül már rám is találtak, és meghívást kaptam a szolnoki Tattoo Expora is, most októberben. Egyébként nagyon időigényes hobbi, így leginkább csak hétvégén tudok vele foglalkozni. Egy közepes méretű kép Faragó Krisztina, üvegfestő művészmegfestése például egy egész hétvégét igénybe vesz úgy, hogy semmi mást nem csinálok. Persze nagyon szeretem, mert teljesen kikapcsol. Az eredeti munkámban nagyon kevés nyugalom van, de ez a kettő együtt szép egészet alkot. Azt nem tudom, miért pont az üvegfestésben találtam meg azt, amivel ki tudom fejezni magam, de azt igen, hogy ez az, ami igazán közel áll hozzám.
 
– Milyen élményekkel gazdagodtál Szolnokon, a Tattoo Expon? Milyen volt a képeid fogadtatása?
 
– Nagyszerű élmény volt, nagyon jól éreztem magam. Hatalmas elismerés volt számomra, hogy a zsűribe is meghívást kaptam, ahol olyan neves tetoválóművészekkel működhettem együtt, mint Krizsán Zoltán, Sárközi Zsolt, Oravecz Szabolcs, Müllner Csaba és Halász Norbert. Hálás vagyok a lehetőségért, igen tanulságos volt számomra. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, és meglepő volt, hogy bár egyre népszerűbb az üvegfestés, egyre többen foglalkoznak vele, mégis sokan rácsodálkoztak erre a technikára, és többen még csak nem is hallottak róla.
 
– Fontos számodra az elismerés, vagy az önkifejezés önmagában kielégít?
 
– Nyilván az is fontos, persze. De úgy gondolom ez valahol mindenkinek az. Jól esik, ha elismerik az ember munkáját, legyen szó hivatásról vagy hobbiról.
 
– Mi inspirál, mi adhat ihletet egy-egy festmény elkészítéséhez?
 
– Minden és bármi. Egy kép, egy szín, egy vonal, egy minta… bármi. Néha csak firkálgatásból születnek képek, van, hogy egy jó hangulatból, vagy akár egy ruhadarab mintájáról jut eszembe valami. Az is igaz, hogy jellemzően hangulatember vagyok, és ha végignézi valaki a műveimet, láthatja, hogy több stílus jegyei is megtalálhatóak a festményeimen. Nem igazán lehet egy stílusba sem kategorizálni, hiszen hangulatom szerint festek, mindegyik másmilyenre sikerül. Ami közös vonás lehet némelyikben, az néhány keleti motívum, ez a világ nagyon foglalkoztat.
 
– Van olyan alkotásod, amely valamiért különösen közel áll a szívedhez?
 
– Igen, van ilyen. Ezen egy gésát festettem meg egy sárkánnyal. Ezt a képet már többen próbálták tőlem megvenni, de még nem tudtam magam rászánni, hogy bárkinek is eladjam. Nem tudtam tőle megválni, pedig már elég régi. Talán azért, mert nagyon nehezen vettem rá magam, hogy elkezdjem, és több mint fél évig készült. Elkezdtem, nem tetszett, be is dobtam az ágy alá. Fél évet pihent, mire újból rászántam magam. Ez volt az első igazán bonyolult és aprólékos alkotásom, amelyben még számomra új technikákat is kipróbáltam. Ez volt az a nagy lépés, amely után már részletesebb és árnyékoltabb képeket is festek.
                                                                                     
Szili Eszter