logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Az új nemzedék

Az új nemzedék

Kovács Benjámin zeneszerzőBeszélgetés Kovács Benjámin zeneszerzővel

Névjegy: 

Név: Kovács Benjámin
Született: 1993. június 18.
Iskolák: Autodidakta módon tanult meg furulyázni, gitározni, zongorázni, hegedülni, zenét szerezni.
Tevékenység: zeneszerzés, zenei szakreferens, rendező-asszisztens, keverő-hangmérnök, karmester
Díjak: Junior- Artisjus (2012), Magyar Élőzene-díj (2012), Hungaropus Alkalmazott – experimentális zenei díj (2013).
 
A kortárs zeneszerzés és az ambíció arra, hogy valaki dirigálásra és rendezésre adja a fejét, azt gondolom igen merész vállalkozás manapság. Nem is az jelenti az elsődleges problémát, hogy nem divat a fiatalok körében a komolyzene, hanem az, hogy nincs is igény a „minőségi zenére”. Erről a témáról beszélgettünk az Ifjúsági Artisjus-ösztöndíjas zeneszerzővel, Kovács Benjáminnal.
 
- Neked ugye alapvetően nincsen semmilyen szakmai végzettséged vagy diplomád? 
 
- Jól tudod, nincs, egyelőre nincsen, de igazából nem is éreztem szükségét sosem. Azt gondolom, nem egy papír árulja el egy emberről, hogy kicsoda vagy mit csinál, és amit csinál, jól csinálja-e.
 
- Mégis ha valaki megkérdezi, hogy ki vagy, mi vagy, akkor mit válaszolsz?
 
- Ez vicces, mert ha valaki megkérdezi, hogy mi a munkám, akkor azt válaszolom, hogy zenei- segédrendező vagyok a Budapesti Operettszínházban. Ha valaki a hivatásomról vagy a szakmai múltamról kérdez, akkor elsősorban rendezői ambíciókkal megáldott gyermek vagyok, és csak utána vagyok kortárs zeneszerző. Régebben mindig felvágtam magammal, de amióta az Operettszínházban dolgozom, azóta nem szívesen beszélek magamról, mivel tanultam egy kis alázatot és szerénységet.
 
- Úgy érzed, mostanában háttérbe került a zeneszerzés az életedben?
 
- Félreértesz, nem háttérbe került, tehát nem ez a baj, de nem vagyok hivatásszerűen zeneszerző, nem is igazán szeretnék ebben megöregedni. Kiadtam két lemezt, van egy zenés-színházi projekt kint Berlinben, de mostanság sem időm nincsen rá, sem igazán ihletem ahhoz, hogy új alkotásba fogjak bele. Így ezt a területet egy kicsit hanyagolom.
 

Kovács Benjámin zeneszerző

- Hogyan kerültél az Operettszínházhoz? 
 
- 2012 augusztusában meghirdetett a színház egy felvételt, miszerint rendező-asszisztenst keresnek, amire beadtam egy dús szakmai önéletrajzot. Ez azért volt dús, mert nem abban dúskált, hogy én mennyi iskolát elvégeztem, hanem abban, mennyi helyen dolgoztam már olyan munkakörön belül, mint a színház, film, zene. Egy hónappal az első interjú után… (bár többször jártam bent a színházban bizonyos beszélgetéseken) felvett a KERO és nagyon jól érzem ott magam. Végülis zenés-színháznál jobb szakmai referenciát nem tudok elképzelni.
 
- Kicsit rátérve a témánkra, szerinted mi a baj a komolyzenei műfajok népszerűségével?
 
- Elsősorban az, hogy nem népszerűek. Nézd, nekem minden olyan műfaj valójában komolyzenei egység, amit szimfonikus zenekar alkot meg. Mind az operett, az opera, olykor a musical is és persze vannak komolyzenei hangversenyek is. A zenés színház általában ezekkel dolgozik, kiváltképp mi, az Operettszínházben. Nos, ennek közelebb hozása az emberekhez rendezési és dramaturgiai kérdéseket vet fel, és ne felejtsük el, hogy a zenei betét variálása sem utolsó folyamat, sőt… De ezt – már bocsánat – elszúrja az oktatási és nevelési társadalom ott, hogy bele akarják verni egy 7-8 éves gyerekbe Debussyt vagy Chopint...
 
Mi lehet erre a megoldás, szerinted?
 
-  Nem kívánok sem oktatni – bár voltak magántanítványaim egy időben – sem véleményt alkotni a zenei oktatás hibáiról, mert ebbe már belebuktam. Tudjuk, hogy valami rossz és azt is, hogy mi az, de tabu. És ez a baj. Lassacskán ki kéne jutnia a magyar zenei oktatásnak abból, hogy Mozart, Haydn, Beethoven, és bele kéne abba a körbe zuhanni, ami Ligetitől és Kurtágtól kezdve át megy Leonard Bernsteinen keresztül John Williamsig és Howard Shore-ig. Csak ehhez az is kell, hogy az a szerencsétlen oktató tudja is, hogy kikről beszélünk és miért.
 
Kovács Benjámin Artisjus-díj- Nos, igen kritikusan állsz hozzá a komolyzenéhez... Mégis a szakma ezt másképpen látja, hiszen kaptál egy kuratóriumi és egy alapítványi díjat is. Mik voltak ezek pontosan és miért? Hiszen nagyon fiatal vagy…
 
- Szakmai díjak vagy elismerések onnantól voltak, hogy amatőr filmeket csináltam 16-17 éves koromban, és az azokhoz írt zongora-betétekre kaptam külön-díjat. A filmek nem sikerültek valami jól, és nemzetközi versenyeken megemlítették, hogy milyen pocsék a rendezésem, de kaptam egy külön-díjat. Sosem fogom megérteni. Az első komolyabb díj 2012-ben volt, amikor átvettem a Legyek Ura c. zenés-színházi alkotásomért az Ifjúsági Artisjus-t. Ez nekem egy nagyon kellemes visszajelzés volt, hogy nem rossz, amit csináltam. A másik is ebben az évben volt: a M.É.Z.-díj (Magyar Élőzene-díj); ez egy kuratóriumi elismerés volt a Primero Maestro  c. kislemezért, amit még 2010-ben készítettem. Ezek voltak az első szárnypróbálgatásaim a komolyzenén belül. Idén pedig egy experimentális zenei díjjal ismerték el a munkámat.
 
- Akkor te tulajdonképpen rendező vagy zenész vagy?
 
- Rendező biztosan nem vagyok, csak szeretnék az lenni. Zenész inkább. De Sanyi ezt te tudod, hiszen te jártál a Színművészeti Egyetemre! Te tudod milyen egy rendező. Az idegbetegségem már megvan hozzá. De válaszolva normálisan a kérdésre: igazából én a KERO mellett nagyon sokat tanulok, rendezőasszisztens vagyok és szeretnék zenés-színházi rendező lenni, és saját darabokat rendezni és írni. Felbecsülhetetlen az, amit az Operettszínházban kapok. Ez olyasmi, amit iskolapadban nem lehet tanulni. Én a zenész-zeneszerző voltamból értek a hangszereléshez és a dirigáláshoz is, a rendezés meg az álmom. Ezekkel az ambíciókkal úgy érzem, nagyon sokat tudok adni és szeretném megmutatni, hogy igenis van helyem itt! Ezt azóta tudom is, mióta felvettek ide.

Zákonyi Sándor Tamás