logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Balázsolás – Balázs-járás

Balázsolás – Balázs-járás

Balázs-járás

Egyházi áldás és népszokás

Az ősi tűzünnep kultuszához kapcsolható Gyertyaszentelő Boldogasszony napját (február 2.) követi február 3-án Balázs napja. Szent Balázs püspök és vértanú a diákok patrónusa.
A balázsolás, vagy balázsáldás a katolikus liturgia egyik eleme, de diáktoborzó és bajelhárító népszokás is társul hozzá.
 
Szent Balázs püspökA balázsolás, vagy balázsáldás a katolikus egyház egyik áldása. A pap a szentmise vége után két keresztalakba illesztett (vagy összecsavart) gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen." Ezt a szertartást február 3-án, vagy az azt követő vasárnapon végzi az egyház Szent Balázs püspök és vértanú emlékére, ki Diocletianus és Licinius római császárok idején élt. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. A legenda szerint szerette az állatokat, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták, valamint védték, őrizték. Egy asszony malacát elvitte egy farkas, de a szent imádságára vissza is vitte. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a már börtönben levő püspöknek, aki megígérte, hogy mindenkit megáld, aki hasonlóképpen hozzá folyamodik. Több gyógyítást vitt véghez. Egyszer két égő gyertyát kereszt alakban egy gyerek álla alá tartva mentett meg, aki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott. Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”
Nyugaton is elterjedt tisztelete, majd a 13. században általánossá vált. Akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát áldoztak Szent Balázs tiszteletére. Szent Balázs napján vízszentelés is volt, amivel aztán megszentelték a templom elé hajtott állatokat.
A gyermekhalandóság okai közt régen a torokgyík (diftéria) vezetett. Ellene a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akit a pap megáldott. 

hal, kereszténység,szimbólum

Balázs püspököt végül megkínozták és vízbe fojtották. Jankovics Marcell hangsúlyozza kommunikációval kapcsolatos szerepkörét, ezért ő a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól) is. A halszálka utal a böjt kezdetére is, hiszen a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.
 
balázsolás, népszokás, hagyomány, kultúra, Balázs-nap, Balázs-járásTöbb évszázadra visszanyúló szokás szerint ezen a jeles napon tartották a Balázs-járást is, amikor házról házra vonulva toborozták a diákokat az iskolába. Kezdetben a tanító tanítványaival járta sorra a falut, később már csak a fiúk mentek házról házra: jelmezes gyerekek csákóval, süveggel a fejükön járták a falut, hívták a gyerekeket az iskolába és adományokat szedtek. Elmondták éneküket, ezután ajándékot kaptak, ami a tanítót illette.    
 
A Balázs-járáskor mondott ének legrégibb szövege 1650 tájáról való, amelyet a gyöngyösi Ferenc-rendi kolostor könyvtára egyik kötetének tábla melletti védőlapján találtak. Az 1711-ből származó feljegyzés a „tót mester uraimék által behozatott” Balázs-napi ugrálást említi. A szokás a szlovák nyelvterületen, Cseh- és Morvaországban egyformán elterjedt volt. Csehországban már a 14. sz.-i adatok megemlékeznek róla. Feltehető, hogy morva vagy szlovák közvetítéssel került hozzánk. Nálunk legtovább, kb. a századfordulóig főleg a Dunántúlon és az északi területeken gyakorolták. Az Ipoly mentén az iskolában gyülekeztek a fiúgyermekek, onnan indultak és minden házba betértek, ahonnan gyermek járt iskolába. Hosszú vasnyársat is vittek magukkal, amelyet a padlásba szúrtak, majd a nyársvivő körül járva énekelték a gyöngyösi szöveg töredékes változatát. A tanító részére szalonnát, babot, kolbászt, lisztet stb. kaptak. A tanító néhány nap múlva a gyermekeket megvendégelte, ezután dudára táncoltak. Sümegen a balázsjárók hatan voltak: a generális, a püspök, a kapitány, a mester, a diák és a paraszt, s napszálltakor indultak útnak. A Somló vidékén a Balázs-járás az újonc iskolás gyermekek összegyűjtését célozta. Három-négy 10–14 éves fiú – az első püspöki süveggel a fején, a másik csákóval és fakarddal vagy nyárssal, a harmadik kosárral a kapott ajándékok számára – az iskolaköteles gyermekek családjaihoz látogattak. Verset mondtak, majd ajándékot kaptak.
 
Ezen a napon van a „balázsolás” is: a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék. 
 
A magyar őstörténetben a Balázs név Bélus, Belenus, Bél isten nevéből alakult ki. Bél istennek volt hagyománya Magyarhonban, emlékét őrzik a bél-bal-bál nevek, Bakonybél, Szentbélkálla, Balaton. Béli hegyek és Bél, Magyarbél, Bálványos. 
A kelta „bel” jelentése, fénylő, ragyogó. A kelta Napisten neve Belenus. Tehát ez az ünnep szoros kapcsolatban áll a  tűzünneppel is.
 É. B.
www.ismertseg.hu
/Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Kislexikon, Jankovics Marcell:Jelkép-kalendárium, Tarján Gábor: Mindennapi Hagyomány/

Kapcsolódó cikkek:

Télbúcsúztató népszokások >>

Húsvéti kalendárium >> 

Szent Orbán, az utolsó fagyosszent >>

Szent Iván ünnepe >>

Péter-Pál tüze >>

Halottak napjára >>