logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Barangolás Itáliában (1. rész), Velence

Barangolás Itáliában (1. rész)

Velence gondolával

Velence, az Adria királynője

Gondolák, apró hidacskák, lankás utak, szőlőtőkék, rusztikus házak, citromfák, pizza és persze a tenger. Velence és Toszkána vidékének elengedhetetlen és csodálatos összetevői. Többrészes sorozatunkban a mesésebbnél mesésebb emlékekkel, és az ízletesebbnél ízletesebb ételekkel megtelve idézzük fel barangolásainkat Itáliában, napról napra és városról városra. Első úticélunk Velence. Tartsanak velünk!
 
Velencei lagúnaEgy utazás megtervezésének első lépése, hogy eldöntjük, mivel jussunk el úticélunkhoz? Mi ahhoz, hogy bebarangoljuk Toszkánát, az autót választottuk. Praktikus, hiszen így nemcsak arra van lehetőségünk, hogy a nevezetes városok bármelyikébe ellátogathassunk gyorsan, egyszerűen és saját időbeosztásunkhoz igazodva, hanem arra is, hogy valóban megismerhessük, és megtapasztalhassuk az igazi olasz és toszkán vidék minden szépségét. Látszólag csak előnyei vannak ennek a megoldásnak, de a kora hajnali kelést, és a hazafelé tartó hosszadalmas és fárasztó utat még muszáj megemlítenünk. Így a Velencéhez fűződő szép reményeinkkel együtt már reggel öt órakor úton voltunk. Átlépve az országhatárt, festőien szép út várt ránk. Ausztria ragyogó hegyein át, majd az olasz magaslatok mentén haladtunk „Adria királynője” felé. Érdekes élmény, hogyan fedi fel valódi arcát előttünk Olaszország, egyre beljebb és beljebb járva benne. A hűvös osztrák tájakról megérkezve, szép lassan, és kellemesen melegedett fel a levegő, és változott át minden körülöttünk.

Velence

Velence
 
Már szállásunkon leparkolva, hajóval érkeztünk meg a lagúnák városába. Erősen ajánlott ez a közlekedési forma Velence megközelítéséhez, mert a tengerről behajózva, csodálatos látványt nyújt ez a hely, és a kikötő felé haladva egy röpke városnézésben is részünk lehet. Amint a lábunk szárazföldet ért, azonnal belevetettük magunkat az ottani körforgásba, amelyből igencsak nehéz később kikeveredni. Szinte rögtön magával ragadja az embert a város sajátos és nagyszerű hangulata. Lelkesedésünkben mi is beszereztünk néhány szuvenírt: pár hűtőmágnest és képeslapot, majd becsatlakoztunk a megállíthatatlan forgatagba. Úton-útfélen találkoztunk valamilyen bámulatos látnivalóval. Gyönyörű templomok, terek, hidak és házak mindenütt. Legszívesebben mindent alaposabban szemügyre vettünk volna, de időnk véges volt.

A Szent Márk Bazilika Velencében

Leopardi hatalmas zászlórúdjai tetején, vörös lobogón az oroszlánok hirdették, hogy elérkeztünk a Szent Márk térre. Nem véletlen, hiszen ez a motívum szorosan kapcsolódik Szent Márk evangélista alakjához, akinek hamvait 827-ben vitték haza Egyiptomból. Azóta ő és a szárnyas oroszlán Velence szimbólumai. A tér és a székesegyház is a Szent Márk nevet kapta, az állatok szárnyas királya díszeleg a város zászlaján, sőt, az állam el is nevezte magát Szent Márk Köztársaságnak. A templom impozáns látványt nyújt már kívülről is, szépen kidolgozott freskók sokaságát csodálhatjuk meg a díszes falakon. Aki be is szeretne jutni, azt a hosszan kígyózó sor sem tarthatja vissza. Akit pedig az idő szűkössége fenyeget, még rengeteg szép épület közül válogathat, ahová egyszerűen, sorban állás nélkül bemehet. 
Érdemes például meglátogatni a 17. században épült Santa Maria della Salute barokk fogadalmi templomot.
 
A Dózse-palotaA zsúfolt térről elkanyarodva, a csodás Dózse-palota látványa fogadott minket, amely a velencei dózsék (korabeli állami tisztségviselők) lakhelye, és az állam hatalmi központja volt sokáig. Hasonlóan gyönyörű párját alkotja a Szent Márk-székesegyháznak, így méltó helyét foglalja ott már a 9. század óta. A palotából nyílik a Sóhajok hídja, amely nagy népszerűségnek örvend, így egy fénykép elkészítése nem egyszerű feladat. Nevét a halálraítélt rabok sóhajáról kapta, akiket ezen a hídon keresztül vittek a kivégzésre. A „kötelező” látnivalók után érdemesebb magunkat a véletlenre bízni, ugyanis Velence térképe amolyan közép-haladó labirintus, mondhatni káosz. Bóklászva a szűk sikátorokban és a kanyargós, apró utcákon, kis hidakra fel, kis hidakról le, minden sarkon meglepetés vár bennünket. Néha persze azért, mert váratlanul ugyanott kötünk ki végül, ahonnan elindultunk, vagy esetleg mert elfogyott az út.

A sóhajok hídja

Velence az a hely, amely minden egyes parányi részletével képes elbűvölni az odalátogatót. Egy kicsiny utca, egy cégér, muskátlik az ablakban, díszes ablakok és házfalak. Az elragadó kis részletek sokaságától egészen a monumentális Szent Márk-székesegyházig minden varázslatos hangulatot és élményt adhat számunkra, ha egy kicsit a városnak adjuk magunkat, nem pedig az elsodró tömegnek. Ezzel pedig el is érkeztünk a velencei kirándulások nagy hátulütőjéhez, amely könnyedén szétrombolhatja az élvezetesnek ígérkező bolyongást, és a város felfedezését. Főképpen a legnépszerűbb helyeken és környékein olyan mértékű emberáradattal kell megküzdenünk, amely még a kötélidegzetűeket is garantáltan kikezdi. Egy-két óra mászkálás után már magunkon is észrevettük az idegesség, sőt, szinte a düh első jeleit. A cipőtalpak és könyökök sokaságából érdemes ilyenkor minél hamarabb kikeveredni, és egy kis pihenőt tartani a parton. Ezután ajánlatos átverekedni magunkat a populárisabb útszakaszokon, és kicsit beljebb sétálni a városba. Az eredmény meglepő és mennyei. Szinte a fanfárok szólaltak meg fejünk felett, mikor a Sóhajok hídjától nem is olyan messzire menekülve egy csendes, kellemes és változatlanul gyönyörű arcát ismerhettük meg Velencének. A csend, az egy-két lézengő ember cipőkopogása és egy jó hideg olasz sör minden bajunkra gyógyír volt. A nyugalomban eltöltött idő után már minden gond nélkül vetettük be magunkat ismét az emberek közé.

Gondola a tengeren VelencébenA kis utakat tovább járva finomabbnál-finomabb illatok kísértek bennünket, így szinte lehetetlen volt megállni, hogy ne csábuljunk el egy-egy pizza szeletre vagy fagylaltra. Természetesen teli hassal még gyönyörűbbnek tűnik a város. Egy velencei kiruccanásnak nagyon kellemes és nagyon finom lezárása, ha meglepjük magunkat egy üveg jóízű olasz borral, kiülünk a partra, és csak figyeljük a napnyugtát és az elevező gondolásokat. Így már az ágyban, elalvás előtt is jobban esik, ahogyan utoljára felsejlenek előttünk a kis hidak, a zajok, az aromák és az elhaladó gondolákból áramló zeneszó. Ezek a képek merítettek minket álomba, majd kísértek tovább másnap már Bologna felé.

Szili Eszter

Kapcsolódó cikk:

Barangolás Itáliában (2. rész) Firenze és Bologna >>