logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Barangolás Itáliában (2. rész)

Barangolás Itáliában (2. rész)

A firenzei dóm

Bologna, ahol megállt az idő és Firenze, a kultúra városa

Utazásunk következő napjainak hívószavai a szőlőtőkékkel tarkított dombok, az ízletes fagylaltok, a toszkán borok, a kellemes séták, a kultúra és persze a jóleső fáradtság. Velencét és az egyhangú autópályát magunk mögött hagyva nekivágtunk Toszkána gyönyörű vidékeinek, hogy meghódítsuk a bolognai spagetti hazáját és Firenzét, a reneszánsz bölcsőjét. Ezzel sorozatunk második részéhez érkeztünk. Tartsanak velünk ezúttal is!
 

Főtér Bologna

„Bologna centro”- mutatott végre a nyíl jobbra, majd izgatottan merültünk bele ennek a városnak a forgatagába is. Az egyeteméről és ételeiről híres város rendkívül gazdag történelemmel, művészettel, konyhával, zenével és kultúrával büszkélkedhet. Kitűnően illeszkedik Olaszország meleg éghajlatához és atmoszférájához, sőt, még a róla elnevezett bolognai spagettihez is. Talán mulatságosan hangzik, de ennek az ételnek a színeit a házfalak, az ablakok és a párkányokról lógó növények is tökéletesen visszaadják. A narancs, a vörös, a bordó, az okker, a bézs és a sárga hullámzik körülöttünk bármerre járunk itt. Ez az egyetemi város azonban nemcsak színeitől olyan élénk, hanem az utcáin pezsgő élettől is. A mindenfelé száguldozó robogók elől ugrálva, a szűk járdákon egyensúlyozva a sokadalommal együtt már nekünk is olaszul vert a szívünk. Legalábbis erre a pár napra.

utca Bolognában

Bologna főterére, a Piazza Maggiore-ra érkezve lélegzetelállító látvány fogadott bennünket. Az embernek itt olyan érzése van, mintha az idő egy tapodtat se mozdult volna, vagy legalábbis csak cammogna. A 15. században éreztük magunkat, szinte láttuk is magunk előtt az egyetem felé siető deákokat. A teret három csodás palota, a Palazzo dei Notai, a Palazzo d'Accursio, a Palazzo del Podestà és a San Petronio Bazilika veszi körbe, így nem meglepő, hogy sokáig nem lehet betelni a látvánnyal. Egyedül az zavart meg minket a bámészkodásban, hogy még sok gyönyörű látnivaló várt ránk a sarkon túl. Minden lépésünkben éreztük, mennyire régi ez a város. Eredetileg már a kr.e. 9. században fennállt az etruszkoknak köszönhetően, azonban az 5. században, a Római Birodalom bukása, és a hely hosszú hanyatlása után újjá kellett születnie. Bologna Petronius püspök alatt kezdett felemelkedni újból, aki a legenda szerint egyedül, puszta kezével húzta fel az ottani Szent István-bazilikát. Innentől kezdve folyamatosan épült és virágzott, virágzik még ma is. 1088-ban alapították meg itt Európa legősibb egyetemét, amely mindig is sok híres embert vonzott a városba, köztük számos magyart is. Vitéz János is itt tanult, valamint a reneszánsz művészeteket pártoló Mátyás királynak, és Zsigmond uralkodónknak is hivatalos kapcsolata volt a bolognai felsőoktatási intézménnyel. Kezdetben szabad művészeteket és jogot tanulhattak itt a művelődni vágyók, majd a későbbiekben még jónéhány tudománnyal bővült a tudás itteni fellegvára. Többek közt Mozartot is idehozta a sors nem is egyszer. Itáliai körútján többször visszatért Bolognába, ahol az Accademia Filarmonica tagjai sorába választották.
 
igazi olasz fagyi, BolognaA hőségtől, a sok új információtól és látványtól kifáradva elérkezettnek éreztük az időt egy jó olasz fagylalthoz, amit itt nem gombócokban mérnek, hanem kennek. A főtértől nem messze húzódó utcában, a Via d’Azeglio mentén sikerült megtalálnunk azt a fagyit, amilyenhez hasonlóan finomat még soha nem volt szerencsénk kóstolni, látni, szagolni. A jeges és krémes édességnek egy teljesen új értelmezését ismerhettük meg ezzel az ízélménnyel. Aki Bolognában jár és édesszájú, annak ez kötelező! A hangulatokkal, ízekkel, illatokkal és színekkel megtelve folytattuk utunkat. Kicsit sajnáltuk, hogy nem tölthettünk itt több időt, de Firenze már nagyon várt ránk, ahogyan mi is rá. 

Toszkán tájKalandos és csodaszép út várt ránk továbbra is. Dombokra fel, dombokról le, közben gyönyörködve a jellegzetes toszkán tájban szőlőföldekkel, hol zöld, hol kiszáradt fűvel, szénaboglyákkal, dombok tetején rusztikus villákkal és a lándzsaként égbe meredő ciprusokkal. Autóval járva ezt a vidéket nagyon érdemes még eltévedni is errefelé. Ez nekünk sikerült is, de valahogy senki sem bánta, hiszen a káprázatos kilátás arról a magaslatról, ahová keveredtünk, jócskán kárpótolt a plusz kilométerekért. A lankás utakon haladva Firenze látványa megdöbbenti az utazót. Hozzászokva az arra vezető kissé hegyvidékies környezethez, meglepetésként éri az embert, hogy a forró város egésze madártávlatból tárul a szeme elé.

A Ponte Vecchio FirenzébenEbben a gyönyörű völgyben rejtőzködő, az Arno folyó által kettészelt város nagy múlttal büszkélkedhet. Már háromezer évvel ezelőtt lakták ezt a települést. Kr.e. 59-ben Julius Caesar ajándékozta a várost veterán katonái számára, akik elnevezték Florentiának, azaz virágzónak. Nevéhez méltón a 14. században kezdett felvirágozni igazán, ennek köszönhetően pedig az alsóbb néposztályokból többen fel tudtak emelkedni, majd nagyobb vagyonra és befolyásra tettek szert. Közéjük tartozott a Medici-család is, akik hosszú ideig uralták Firenzét, és a reneszánsz élet és művészet meghatározó alakjaivá váltak. A tudományok és művészetek eltökélt pártfogói voltak ők, ezért nagyrészt nekik is köszönheti Firenze, hogy az olasz szellemi mozgalom és művészet középpontjává tudott válni. A Mediciek kihalása után, a 18. század közepétől, Toszkánát a Habsburg-Lotaringiai-ház tartotta fennhatósága alatt.

Santa Maria Novella, FirenzeMár lemenőben volt a nap, mire a szállásunkhoz értünk, amely a gyönyörű Santa Maria Novella-bazilika környékén volt. Egy kis pihenés és felfrissülés után már bele is vetettük magunkat a firenzei este szépségeibe. A szűk, zsúfolt utcák mentén az Arno partjára sétáltunk. Szebbnél szebb hidak szelik át, többek közt a Szentháromság-híd és a híres Ponte Vecchio, amelyet Régi hídnak is neveznek. A 16. században épült ez bájos, színes építmény, amely az oldalához fecskefészkekként épített műhelyekről vált híressé, amelyekben aranyművesek és ötvösök dolgoztak nemcsak régen, hanem még ma is. Nagyon megtetszett nekünk ez a mesébe illő híd, ezért vacsoránkat egy erre néző étteremben fogyasztottuk el. Érdemes Firenzében legalább egy estét vendéglőben tölteni, hiszen itt belekóstolhatunk Olaszország nem megszokott, pikáns és érdekes ízeibe. Ezeket az ízeket pedig ajánlott a száraz, szinte fanyar, ám mégis nagyon zamatos toszkán borokkal leöblíteni.

Dante szülőháza

Másnap rögtön a híres Uffizi Galériában kezdtünk, hiszen a bejutás oda nem egyszerű feladat. A jegyvásárlás időpontra történik, ezért érdemes a tervezett előtt órákkal érkezni, majd addig folytatni a városnézést. Így tettünk mi is, már a jegyekkel a kezünkben. A galéria előtt a városhoz kapcsolható hírességek szobrai állnak. Megtalálható itt Machiavelli, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója, Amerigo Vespucci, aki tudta, hogy Amerikát fedezi fel, a Dekameron írója, Boccaccio, a szonettfaragó, dalos könyvet író Petrarca, az Isteni színjáték szerzője, a reneszánsz irodalmának hatalmas alakja, Dante, és természetesen a szobrászat és festészet nagy mestere, Michelangelo is. Hozzá kapcsolódóan egyébként a Piazza della Signoria-n a Dávid-szobor mását is megtekinthetjük és feltétlenül érdemes a San Lorenzo-bazilikában lévő Medici Kápolnába is ellátogatni, ahol Michelangelo káprázatos alkotásait: a Lorenzo és Guiliano de' Medici sírhelyét díszítő Est, Hajnal, Éj és Nappal allegorikus alakjait csodálhatjuk meg.

A Boboli-kert Firenzében

Miután találkoztunk Firenze nagyjaival, folytattuk utunkat, hogy bejárjuk a várost nappali fényben is. A Ponte Vecchio így is nagyon mutatós volt, még élénkebb színekben játszott. Keresztülsétálva rajta a Pitti-palota felé vettük az irányt, amely a város történelmi központjában található. 1440-ben kezdték építeni Luca Pitti megbízásából, és felépüléséhez több, mint száz évre volt szükség. Kívülről talán nem nyújt olyan impozáns látványt, mint általában azt a palotáknál megszokhattuk, de művészi hatása arányaiban rejlik. A 16. századtól a toszkán fejedelmek lakhelye volt, ha Firenzében tartózkodtak, a 19. századtól pedig az olasz királyé. A palota után érdemes bejárni a hozzá tartozó Boboli-kertet is, amely az egyik leghíresebb és legszebb reneszánsz kert a világon, nem mellékesen pedig  a toszkán vidéknek és Firenzének gyönyörű látképe tárul innen elénk.

Uffizi Galéria, Firenze

Ezután visszatértünk az Uffizibe, a firenzei művészet fellegvárába, hogy sok időnket és energiánkat áldozhassuk fel a kultúra oltárán. Az 1580-ban felépített galéria megnyitásakor ki is jelentették: „Ebben a válogatott, értékes gyűjteményben csak a legnagyobbaknak és a legnevezetesebbeknek van helyük.” És valóban. Magával ragadó a gyűjtemény, amelynek vitathatatlan fénypontja a Botticelli-terem, amely népszerűségéről a négyzetméterre jutó emberek száma kitűnően árulkodik. A termek között húzódó kanyargós Vasari-folyosóra a legmegfelelőbb jelző talán a fenséges. Itt alkalma adódik a vendégnek megpihennie egy-egy padon, persze nem túl sokáig, mert a rengeteg műalkotás szinte hívogat.
 
A galériát végigjárva a temérdekSignoria, Firenze festménytől és szépségtől csaknem megrészegülve rogytunk le szusszanni kicsit. Egy fagylalttól pedig már többé-kevésbé új erőre kapva indultunk meg a hatalmas dóm felé. Hosszú sor kígyózik befelé, de ez ne riasszon el senkit a ragyogó látványtól, ami bent várja az embert, ugyanis gyorsan halad! 1294-ben alapították meg néphatározatot követően. Folyamatosan építették, bővítették, majd végül 1436-ban szentelték fel. Már kívülről körbejárva is lélegzetelállító ez az épület, hiszen magasodó falain végig gyönyörűen kidolgozott díszítések futnak felfelé. Azonban megéri bentről is megcsodálni már csak a kupola belsejét díszítő freskó miatt is. Vasari és Zuccari műve ez, amelyet akár órákig is el lehetne nézegetni és elemezgetni, olyan aprólékos és szimbolikus a kifejezésmódja.

Mire kiértünk a dómból, ránk esteledett. A szállás felé indultunk, közben már búcsúzkodva Firenzétől. Fájó tagjainkkal, ám kellemes fáradtsággal és élmények, látványok sokaságával együtt zuhantunk ágyba. Felidézve a történteket még elkortyolgattunk egy Velencéből hozott vörösbort, és egy röpke óra múlva már a következő napokban ránk váró ferde toronnyal és a tengerrel álmodtunk.

Szili Eszter

Kapcsolódó cikkek:

Barangolás Itáliában, 3. rész. Pisa és a Cinque Terre >>

Barangolás Itáliában, 1. rész. Velence. >>

Pozsonyi kirándulás >>