logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Barangolás Itáliában (3. rész)

Barangolás Itáliában (3. rész)

Manarola

Pisa és a Cinque Terre vidéke

Utazásunk utolsó napjaihoz érkeztünk, amelyeket nevezhetnénk akár a legédesebbeknek is, de a legtalálóbb inkább a legsósabb jelző lenne rájuk. Egyenesen a tenger felé vettük az irányt, hogy megbizonyosodhassunk arról, valóban olyan ferde-e az a torony, és tényleg olyan meseszép-e az az öt falu. Ám előbb még egy kitérőt meg kellett engednünk magunknak egy kisvárosba, San Gimignano-ba, ahol talán a legjobban érzékelhető a hamisítatlan toszkán hangulat. A már elérkezett hűvös őszi napokon tekintsenek még velünk vissza utoljára néhány szép nyárira!

San Gimignano

San Gimignano tornyaiA távolból nem lehet nem észrevenni San Gimignano-t, hiszen magasba törő tornyai már messziről hívogatják az utazót. Nem véletlen, hogy ez a kis település a „Tornyok városa”-ként vált ismertté. Csodás látvány tárult elénk megközelítve a várost. Hullámzó dombokon át, szőlőföldek mentén jutottunk el ide, amelyek gyümölcseiből olyan híres toszkán borok fakadnak, mint például a Vernaccia di San Gimignano.
 
Semmihez sem hasonlítható az az atmoszféra, amelybe az ember kerül már a város falain belül sétálva. A középkori építészet emlékei és az egész korabeli városstruktúra tökéletes állapotban maradtak ránk, a lakótornyok, a házfalak, az omladozó templomok már ezer év történelméről mesélnek. Sőt, San Gimignano egy ókori település romjaira épült, így egészen régi relikviákat is őriz ez a hely. A már sokat emlegetett jellegzetességek, a hatalmas lakótornyok azonban nem csak ennek a helynek sajátosságai. A középkori Itália gazdag családjai ezekkel a hatalmas monstrumokkal kívánták hirdetni hatalmukat. Szerte Olaszországban emelkedtek az itteniekhez hasonló tornyok,San Gimignano utca többek közt Firenzében és Bolognában is, ám csak San Gimignanonak sikerült megőriznie tizenhármat is a viharos évszázadok során. Ezek közül sajnos csak egyetlen, a Torre Grossa nevezetű látogatható. Ezen kívül még számos ódon látnivaló várja a turistákat, mint például a Collegiata katedrális vagy a Szent Agestiono templom, valamint a városháza, a Palazzo del Popolo. Az épületben képtár található, ahol híres művészek, többek közt Filippino Lippi és Fiorentino művei csodálhatók meg.
 
A kis település utcáit járva úgy éreztük, mintha egy időutazáson vettünk volna részt, amellyel egy olyan időbe kerültünk, ahol a nyugalom és az örök napsütés vett körül minket. A dombos kis helyen kanyarogva legszívesebben az összes apró üzletbe betérne az ember, és magával hozna onnan haza egy csipetnyi Toszkánát. Valami napraforgósat, valami olivásat vagy valami zamatos bort a sarkon áruló öreg bácsi portékájából. Az itteni légkör esszenciáját.

Pisa

Pisai pizzaSajnáltuk is, hogy tovább kell állnunk, de a tenger hívószava kompenzálta ezt az érzést. Pisa felé haladtunk tovább. A város a tengertől 7 km-re fekszik, ezért hogy délutánunkat a strandolásnak szentelhessük, a közeli Livornot látogattuk meg elsőként. Igazi kikötőváros, ahol már pálmafák köszöntik az idelátogatót. Népszerű fürdőhely, ezért a parkolóhely keresését érdemes belekalkulálni a menetidőbe. Tökéletes helyszín volt ez arra, hogy végre egy napernyő alatt pihenve kifújjuk magunkból az elmúlt hét fáradalmait, és megmártózhassunk a sós és kellemesen hűvös habokban. Igazi feltöltődést jelentett ez a pár óra számunkra, így szinte újjászületve indultunk el Pisába.
Már esteledett, mire megérkeztünk szállásunkra, és egy rövid felfrissülés után egy még rövidebb sétára indultunk a már alkonyodó városban. Kifejezetten közel volt hozzánk a Pisa központját jelentő Dóm-tér, ahol a ferde torony is látható. Mivel a szemünk is kopogott, és sejtettük is, hogy ez a legfőbb attrakció itt, nem akartuk még alaposabban szemügyre venni csupán a szürkületben, ezért egy-két homályos fotó után, (amelyeken sikerült egyenesre fényképeznünk a ferde tornyot), már siettünk is egy hangulatos éttermet keresni. Pisa nevéhez illően egy pizzériát választottunk, kockás terítőset, lampionokkal és hangulatfénnyel. A környezet kitűnően passzolt a páratlan olasz pizza ízéhez, a borhoz és a tiramisu édességéhez. Ideális búcsúvacsora volt ez.
 
Másnap, már más, nappali fényben látvaA pisai dóm a világot és a várost, útnak indultunk, hogy teljesen magunkévá tehessük azt a tornyot, és mindent, ami körülveszi. A piacon vásárolt friss reggeli után már izgatottan vártuk mit tartogat számunkra a Dóm tér. Nevéből is sejthetően itt terül el a Szűz Máriának szentelt pisai dóm, amelyet már 1064-ben elkezdtek építeni. Buscheto építész volt ezért felelős, akit azóta a román stílus megteremtőjének is tartunk. Homlokzata szürke márványból és fehér kőből készült, az épület egészét pedig mozaikok és boltívek díszítik, melyek bizánci hatást tükröznek, és az iszlám művészet hatásáról is tanúskodnak. A Baptisteriumra, Olaszország legnagyobb keresztelő kápolnájára is ezen a téren bukkanhatunk. Ez a monstrum szintén a román stílus jegyeit viseli magán. Már a 12. században lerakták alapköveit, ám építése több mint száz évig tartott.
 
A pisai ferde toronyMég ennél is tovább, egészen pontosan kétszáz évig húzódott az ominózus ferde torony megépítése, amibe a 12. században kezdtek bele. Az építész kiléte még a mai napig is vitatott, de valószínűleg Bonanno Pisano érdeme ez a híres építmény. Három részletben épült meg ez a fehér márvány harangtorony. Mikor a harmadik emeletet építették, a torony megsüllyedt a talaj gyengesége miatt, ezután pedig az építés száz évig szünetelt. Később további négy emeletet építettek, úgy, hogy kiegyenlítsék az elhajlást, majd egy újabb rövid szünet után az utolsót is megépítették 1372-ben. Hét harangot helyeztek el benne.
 
Több nagy név fűződik a ferde torony történetéhez.A pisai ferde torony A legenda szerint Galilei a tetejéről ledobott különböző súlyú ágyúgolyókkal próbálta bizonyítani, hogy az esési sebesség a tömegtől független. A második világháború idején pedig Mussolini elrendelte, hogy a tornyot ki kell egyenesíteni. Az alapozásba öntött betontól azonban csak tovább süllyedt a lágy talajba. A háborúban minden pisai tornyot leromboltak, ám valamiért a ferde torony megsemmisítésére kiadott parancsot az utolsó pillanatban visszavonták. 1964-ben veszélybe került az építmény épsége, ezért egy nemzetközi csoport kidolgozta a stabilizálással kapcsolatos teendőket. A tornyot lezárták a nagyközönség elől, a harangokat eltávolították, és a harmadik emelettől kábelekkel rögzítették. A biztonság kedvéért még a környékén álló házakat is kiürítették. Sokévnyi restaurálás után, 2001 óta ismét látogatható a pisai ferde torony. Becslések szerint még háromszáz évig állni fog.

Cinque Terre - Manarola

Út ManarolábaMiután jót mulattunk a Dóm-téren a kezüket emelgető turisták tömegén, akik mindannyian a tornyot tartó és eldöntő fényképeket gyártották, elindultunk a Cinque Terre vidéke felé. Az elmúlt hét leglenyűgözőbb útvonalán autóztunk végig. Meredek, sziklás tengerparton haladtunk, a domboldalakat szőlőföldek díszítették, a távoli horizonton ég és víz határai felismerhetetlenül egybemosódtak. Úgy éreztük, a világ egyik csodálatos végére érkeztünk.
 
A Cinque Terre a Földközi-tenger egy belső medencéjében, a Ligur-tenger partján fekszik, jelentése öt föld, hiszen öt falu alkotja: Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare. Ezeknek mindegyike olyan szerethető hely, amelyet nem lehet elfelejteni, és örökre szívébe zárja az ember. Mi Manarolán pihentünk meg hosszabb órákra. A rómaiak alapították még a 12. században, később a Genovai Köztársaság fennhatósága alá került, 1861-ben azonban már újból az Olasz Királyság birtokolta. 1997-ben az UNESCO Világöröksége részévé vált.
 
A magasodó sziklára épült kis településA manarolai öböl minden egyes házikója más-más színben tündököl. Minden apró utca, zug, citromfás kert és kis patakon átívelő hidacska annyira bájos, hogy bele sem akartunk gondolni, hogy valaha is el kell hagynunk ezt a helyet. Az üdülés szó valódi jelentése itt maradéktalanul értelmet nyer. A főutcán sétálva a helyi konyha ínycsiklandozó illatai szállingóztak, amelyek az út végén, a halászkikötőhöz érve, összekeveredtek a hal szagával. Ez azonban nem olyan dolog, ami zavarná az embert egy ehhez hasonló meseszép helyen. A kikötő mentén lesétálva végre elérkeztünk a két hatalmas sziklával közrefogott kis öbölhöz, ahol fürödhettünk is. Ez egy olyan élmény Manarola tengerpartján, amelyet semmiképpen sem szabad elmulasztani. A gyönyörű sziklák Manarolai látképközött a kristálytiszta vízben megmártózni, ahol a szemünk elé tárul a festői falu látványa, leírhatatlan érzés. Búvárszemüveggel érdemes fürödnünk, hiszen a víz felszíne alá merülve megint csak (szó szerint) lélegzetelállító hatás ér bennünket. Az alattunk egészen mélyre merülő sziklák között egy csodálatos akvárium képe bontakozik ki színes halakkal és medúzákkal.

A frissítő élmény után kisétáltunk a Manarolával szemben fekvő sziklára, hogy teljes egészében láthassuk még utoljára, és kissé fájó szívvel elbúcsúzhassunk tőle. A hazaúton azonban bánatnak már nyoma sem volt. Tudatosult bennünk, mennyivel gazdagabbakká váltunk ennek a néhány napnak és a megannyi városnak köszönhetően. A szép nyaralás minden pillanatát érdemes volt egészen mélyre raktározni magunkban, hiszen az egyre hűvösödő őszi napokon úgy melegítenek bennünket, akárcsak egy pulóver.

Szili Eszter
(fotók: Szili Eszter)

Kapcsolódó cikkek:

Barangolás Itáliában 1. rész (Velence) >>

Barangolás Itáliában 2. rész (Bologna és Firenze) >>