logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Hollóháza, a hazai porcelángyártás gyöngyszeme (1.)

Hollóháza, a hazai porcelángyártás gyöngyszeme (1.)

Hollóháza, PorcelánútVaja László beszámolója

A Hollóházi Porcelán Manufaktúra hazánk egyik büszkesége. A nagymúltú porcelán gyár hivatalosan is hungarikum. Vaja László porcelánrestaurátor művész három részes sorozatában elkalauzol bennünket Hollóházára, hogy közelebbről is megismerkedjünk a porcelánkészítés történetével ezen a csodálatra méltó településen. Tartsanak velünk! 
 
Mire az ember Hollóházára ér, bizony elgémberedik a hosszú üléstől és vezetéstől. A László tanya irányából érkezve egyszer csak kibukkan a település a domb mögül, és nem kell tovább folytatni utunkat a borzalmas állapotú aszfalton, ahol a kátyúk kerülgetése tette próbára figyelmünket. Parkolót keresve kézenfekvő a porcelán gyár illetve a Porcelán Múzeum parkolóját igénybe venni. Miután kinyújtóztattuk végtagjainkat és beleszippantottunk a patak partján a hegyek ózondús levegőjébe, felmerül a kérdés. Merre tovább?
 
Hollóházi Porcelán MúzeumSétáljunk egyet a faluban, megnézzük-e a partoldalban a temetőt, gyönyörködjünk-e a környező hegyekben, vagy inkább induljunk el egy izgalmasnak ígérkező szakmai túrára? Nincs mit tagadni, Hollóháza neve az utóbbi évszázadban eggyé vált a hazai kemény cserép és porcelángyártással. Végül is e téma tanulmányozására érkeztünk ide, nosza irány a múzeum. Mehetnénk azonnal a manufaktúrába is, a portán informálódhatnánk, van-e lehetőség üzemlátogatásra. Van, de mit is kívánunk megtekinteni? Hogy mi az itt készített keménycserép és miben áll az itt készülő porcelán? Ha szeretnénk megismerni a Hollóházán előállított műtárgyakat, legjobb ha megkeressük a „főbejáratot”. E főbejárat a Porcelán Múzeum ajtaja. Miért?
Mert itt találjuk összegyűjtve azokat a tárgyféleségeket, melyeket valaha, illetve a mai napig gyártottak és gyártanak az üzem dolgozói. Ahhoz, hogy a manufaktúra mai értékével – természetesen művészeti és tárgytörténeti értékével – akár csak érintőlegesen is tisztába legyünk, meg kell ismerkednünk múltjával. E megismerkedésre nem találhatunk jobb helyet, mint a Hollóházi Porcelán Múzeum. 
 
Hollóházi PorcelánA galérián a múlt tárgyait vizsgálhatjuk. A hajdani üveghuta tárgyi emlékeit és a kemény cserépgyártás különböző korszakait. A földszinten a porcelán gyártás műtárgyait találjuk, egészen a mai napig gyártott művekig. Mire végigjárjuk a vitrinek, porcelánnal rogyásig megrakott asztalok és posztamensek sorát, kavarognak fejünkben a gondolatok. Miért pont itt? Hogyan létezhet még? Milyen jövője lehet az északi határtól kőhajításnyira termelő, hegyek között megbúvó manufaktúrának? Mi lenne, ha a tehetséges üzembérlő, Szakmáry Károly nem kényszerül emigrálni Brazíliába? Sorolhatnám a kérdések sokaságát, melyekre talán a szakemberek is keresik a válaszokat.
 
Véleményem szerint ezzel a manufaktúrával, vagy egyáltalán a hazai szilikát szakmával kapcsolatos kérdéseket akkor válaszolhatjuk meg helyesen – ha egyáltalán lehet – ha megkeressük azokat az időszakokat, mikor még „jól mentek a dolgok”. Jól ment a termelés, nem volt különösebb fennakadás az értékesítésben és ezek következtében fejlődött a gyár, új beruházások születtek és nem utolsó sorban kenyeret adott az üzem a mezőgazdaságból helyszűke, az az a hegyek szorításában „földszűke” miatt nehezen megélő embereknek. Ezekből az időszakokból adódó tanulságokat érdemes levonni, a műtárgyakon keresztül élményszerűbben megérteni.

hollóházi porcelán

Példaként nézzük a már említett Szakmáry Károly esetét. Ő kassai üveghuta tulajdonos és sikeres kereskedő volt. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Zsolnay család is kereskedéssel foglalkozott, mielőtt kerámia művességre adta volna a fejét Zsolnay Vilmos). A Károlyi grófok a manufaktúrát már a kezdetektől, 1831-től bérbe adták, és Szakmáry Károly 1939-től bérlő. Minden bizonnyalkereskedelmi ismeretei nagyban hozzájárultak sikeréhez. Tudta, mit igényel a piac, mire van kereslet, illetve hogy ezt a keresletet a manufaktúra ki tudja-e elégíteni. (Megint csak zárójelben jegyzem meg, hogy Zsolnay Vilmos elvetette a testvére által készített egyszerű háztartási termékek gyártását, hiszen pontosan tudta, hogy a piac igénye már túlhaladt azokon a díszítetlen műveken. Tehát a kereskedelmi tapasztalat ebben az esetben is termékváltásban nyilvánult meg). Visszatérve Szakmáryra, a két szakma, a kereskedői és a keramikusi egymást erősítő találkozásának időszaka következett be az ő hollóházi megjelenésével. (Gondolom, már mondanom sem kell, a Zsolnay gyár kezdeti sikereinek e két tudás volt szintén az alapja).  
Szakmáry kassai irodájából irányította a vállalatot. A második világháborút követően (ekkor 131 fő dolgozott a gyárban) Budapestre tette át székhelyét, majd az államosítás  és az azt megelőző meghurcoltatás,  Brazíliába száműzte, ahol 1987-ben hunyt el. A gyár bérleti joga az eredeti szerződés szerint 1964-ig illette volna őt.
 
Vaja László
Folytatjuk!
 

Kapcsolódó cikkek:

Apáról fiúra. A nagyapa még a Horthy-kastély kandallóit építette >>

Kőrös Csilla élő ikonjai >>

Megálló. Vaja László művészetéről >>