logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Időutazás Bosznia tájain

Időutazás Bosznia tájain

Mostar

Keresztek és mecsetek országában

BoszniaHercegovina izgalmas ország, ahol több kultúra találkozik. Gyönyörű tájak, városok: Mostar, Jablanica, Medjugorje, Szarajevó. Az ország nem tartozik a legkedveltebb turistacélpontok közé, bár ez leginkább előítéletből fakad. Tény, hogy a közelmúltban vívott háborúk nyomait még ma is magán viseli és a vonzó tengerpartból csak kevés jutott Boszniának, de a táj páratlan szépsége, a gazdag kulturális emlékek, az itt élők barátságos közvetlensége feledteti az esetleges kényelmetlenségeket. Az ember úgy érzi, mintha időutazáson lenne. Nem a muszlin kendőt viselő nők miatt, mert csak kevesen viselik. Inkább a hangulat, ami megnyugtató, családias. A mecsetek, az ezeregyéjszaka meséiből ismert lépcsőzetes építkezési mód, a kis zegzugos utcák, a bosnyák kedvesség a régmúltat idézi.

A Neretva völgyén keresztül a tengerig

A tenger felé a Neretva völgyén haladt az utunk. A világ egyik legszebb vidéke ez. Nem lehet nem megállni, s pár percig csak nézni, ahogy a Neretva a sziklaszurdokokban folyik és vadul tör előre a tenger felé. A túrák nem ajánlottak, mert az országban még számos helyen vannak telepített taposóaknák, de a közutak jók és biztonságosak. Az épületek jelentős részét lerombolták a háborúk, vagy lövések nyomait viselik, ezeket napjainkban kezdték újjáépíteni. Kulturális emlékekben igen gazdag a terület, bár sok a háború áldozatává vált 1992.április 5-én  vált függetlenné Bosznia, ám az országon belül a szerb, a bosnyák és a horvát etnikum között ellentétek húzódtak. A milosevici Jugoszlávia beavatkozása a boszniai szerbek oldalán1992 -ben a jugoszláv utódállamok térségének legvéresebb háborújához vezetett.

Különlegessé teszi az országot földrajzi helyzete, geológiai megjelenése is. A magas hegyek, a bővizű folyók, az északon hegyvidéki, a déli részen mediterránra váltó éghajlat, a tenger mind-mind érdekes számunkra. Az országban hivatalos nyelv a bosnyák, a szerb és a horvát. Angolul, németül valamennyire beszélnek, az orosszal viszont egész jól el lehet boldogulni. Mindenhol barátságos emberekkel találkoztunk az utcákon, boltokban, vendéglőkben. Nagyon örültek, ha megtudták, hogy magyarok vagyunk.

Muszlimok, ortodox pravoszlávok és katolikusok lakják. Többnyire békésen, a közös kultúrát gazdagítva éltek együtt. A tenger felé haladva többször találkoztunk esküvői menettel, ahol az autókból Bosznia és a próféta zászlaját lobogtatták.

 Neum, a többszintes város

NeumA tengerparti város idomulva a természeti adottságokhoz az úttól északra fekvő kertvárosból és az úttól délre eső teraszosan kialakított "emeletes" hegyoldali részből áll. A házak, villák szabályszerűen hozzá vannak ragasztva a hegyoldalhoz. Szinte mindegyik egyben szálláshely is, a kisebbekben 2-3 szoba, a nagyobbakban több apartman is van. Találkoztunk néhány elhagyott telekkel, épülettel is, olyannal is, amin a golyók nyomai látszanak. Ahol laknak, ott minden területet hasznosítanak. Ki virágot, ki fűszernövényt ültet a szabad helyre, amik a sziklák között van. Az utcák tele vannak virágzó leanderekkel, és más lila pompában virágzó bokrokkal. Sok helyen pálmák adnak árnyékot vagy szőlőlugasok törik meg a kőrengeteget. A természet nagyon fukarul bánt az itt élőkkel és a vendégekkel, hiszen nagyon keskeny a part. Kisgyermekes szülőknek nem éppen ideális hely, mert hirtelen mélyül.  A strand teljesen kavicsos. Nagyon kevés a fa, és ha nem megy le időben az ember a partra, árnyékoshelyet már véletlen se talál.  A víz hőmérséklete olyan, mint a legdélibb horvátországi strandoké és nagyon tiszta, pedig egy mélyen benyúló öbölben van és nem a nyitott partszakaszon.

Számos kisebb- nagyobb vendéglátóhely várja a vendégeket, főleg a tengerparton. Először "vendégként”szolgálják ki az embert, de másodszor már jó ismerősként. Szinte kézzelfogható a vendégszeretet, a figyelmesség. Két törzshelyünk lett a hét folyamán, mindkettőben hatalmas öleléssel, kézfogással üdvözöltek minket, ha csak elmentünk az üzlet előtt. Zdenko, a Delfin étterem tulajdonosa már első este a szívünkbe lopta magát. Mint később megtudtuk, minden este az étterme egyik asztalánál ül és figyeli a vendégeket. Csak egy sört ittunk, amikor egyszer csak megjelent a pincér és egy helyi specialitással, giricével megrakott tálat tett elénk, hogy a főnök úr ajándéka. A finom kis sülthalak megtették a hatást, másnap ide jöttünk vacsorázni. Zdenko hatalmas tenyerével Haltál–amivel maga fogja a halat- mindannyiunk kezét megrázta, és széles mosollyal ajánlott egy haltálat. A képen is látszik a fokhagymás kagylók, grillezett tintahalak és az Adria királynője nevű tengeri halak káprázatos kavalkádja. Hozzá a nagyapja paradicsoma és kis krumplilabdacsok, italnak pedig házi vörösbor. A kulináris élvezetek estéje volt ez. Megint kaptunk ajándékot a borsos árú haltál után: kis „fityókában” törkölypálinkát osztott ki a pincér. Zdenkót sosem felejtjük.

Boszniába ellátogatva nem feltétlenül kell márkát váltanunk, mivel az eurót is elfogadják, de azért jó, ha van nálunk a helyi pénzből is. A hazai árakhoz képest általában olcsóbbak a termékek. Egy magyar turista is bátran leülhet vacsorázni: a burek, a pleskavice nemzeti eledel, érdemes megkóstolni. Pénzük rövidítése KM, ami nem kilométer, mint ahogy az első vacsoránkon olvastuk meglepve az étlapon. Innentől kezdve magunk közt így hívtuk a márkájukat.  Használatáról tudni kell, hogy a boszniai fizetőeszköz fixen kötött az euróhoz: egy euró 1,96 konvertibilis márka. Így bátran, akár euróval is fizethetünk, a kiírt árakat csak felezni kell.

A főváros

SzarajevóEgy hét tengerparti örömök után Szarajevó felé vettük utunkat. A főváros még nagyon messze van attól, hogy kiheverje a háború sebeit, rengeteg a kiégett épület, a szétbombázott lakónegyed. A Szarajevót körbeölelő hegyekből lőtték a szerb csapatok évekig a várost. Az éhínséget, szenvedést lassan felejtik, bár látványosan fejlődött az utóbbi időben a boszniai főváros. A szétlőtt épületek mellett nemrégiben felhúzott üvegpaloták magasodnak. A városba érkező turisták első célpontja a muzulmán negyed, mi is ide igyekeztünk. A szűk utcákkal tagolt, kávézókkal sűrűn tarkított belvárosban nagy tömeg hömpölyög. A muzulmán imahelyeken a cipőt le kell venni. A nőknek kendőt kell tenniük a fejükre és nem illik rövidnadrágban, ujjatlan vagy rövid ujjú pólóban belépni. A szabályokra egyébként mindenütt táblák figyelmeztetnek. Néhol még azt is jelzik, hogy fegyverrel belépni tilos.

A bosnyák kávé, a bosnyák konyha

báránysültSokszor éreztük, hogy az itt élőknek lassabban jár az órája. A bosnyákok ráérnek kávét inni. Nem hörpintik föl, és loholnak tovább, hanem nyugodtan, kényelmesen elhelyezkedve, kimért lassúsággal, élvezkedve kortyolgatnak. A bosnyák kávénak ugyanis lelke van, ami a balkáni emberek hatalmas szívét tükrözi.  Ez a kávézási szertartás még őriz valamit a régi időkből. Az egyik miniatűr kafanában kóstoltuk meg a rézdzsezvában főzött italt.  A pincérnő három kis dzsezvát tett elénk, és nekünk kellett kitöltenünk az itókát. Kaptunk hozzá vizet és édességet. A kávé habja úgy megszilárdult, hogy akár lefelé is fordíthattuk volna a dzsezvát.                   

A bosnyák konyhára a legnagyobb hatást a török uralom gyakorolta. Étlapjukon sok török étellel, illetve azok bosnyák variációival találkozhatunk. Húsételeik általában birkából készülnek, és leggyakrabban parázson sülnek. Országszerte, az utak mentén rengeteg kis grill működik, ahol helyben sütött birkát vásárolhatunk. A desszertjeik rendkívül édesek, cukorsziruppal, mézzel vannak gazdagon meglocsolva. Mint az országuk, amit nagyon lehet szeretni.                       

Bényei Adrienn

Kapcsolódó cikkek:

Az iszlám vallásról >>

Barangolás Itáliában >>