Légirégészet

− Először a Stonehenget (1906) és a Fórum Romanumot (1906-1908) fotózták felülről a huszadik század elején, akkor még hőlégballonról. Majd az első és a második világháborúban alkalmazták hadászati és tudományos céllal a légifotózást. (Az első világháború alatt például a német repülő hadosztály lerombolt városokról készített felvételeket Sinaiban). A kilencvenes évekig katonai hatáskörbe tartozott Magyarországon is a légirégészet – meséli László János, korunk legismertebb hivatásos magyar légifotósa, aki hazánk minden szegletét ismeri: madártávlatból.

 

− Fölülről minden másképp látszik: összefüggéseiben tárul fel egy terület. Várak alaprajzai, a terület vízrajza és domborzata. Olyan jelekből tudnak a régészek rekonstruálni régi épületeket, erődöket, falvakat, hogy például egy búzatáblában más színű lesz a vetés azon a területen, ahol a mélyben romok, építmények (pl. várfal) találhatók. Vagy elszíneződik a talaj ott, ahol alatta kőfal áll – hiszen nem tud annyi vizet felvenni, megtartani, mint egyébként. Vannak olyan lelőhelyek is, amelyek nem teljesen tűntek el: pl. kastélyok, erődök, várak (dombok és árkok maradékai), vagy halomsírok, amelyek a magasból fény-árnyék kontúrral érzékelhetők. Ezeket e területeket speciális évszakban, napszakban, fényviszonyok között kell fotózni, hogy a jegyek pontosan kirajzolódjanak – avatott be a szakember.

 

Magyarországon például a feltehetően Zsigmond-kori neszmélyi vár maradványát, Benevárát, a körülbelül XIV. századi gyöngyössolymosi Óvárat, a Domoszlóhoz közeli, tatárjárás előtti Oroszlánvárat, a verpeléti, szécsényi földvárat, a sárbogárdi Bolondvárat láthatjuk kirajzolódni a légifelvételeken, de különleges mintázatot adó gabonaköröket Dunakeszinél, vagy a PAX-feliratot adó növényzetet is megörökítették Sóskút határában ezzel a technikával.