logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Magyar iskolában Kárpátalján

Magyar iskolában Kárpátalján

Kovács András, a Nagyberegi Református Líceum tanáraKovács Andrással, a Nagyberegi Református Líceum tanárával beszélgettünk

Nincsenek könnyű helyzetben napjainkban a pedagógusok. Anyagilag nem ismerik el munkájukat, társadalmi megbecsülésük csökkent, pedig ma is ők a jövendő generációk tudásának, az értékek átadásának, és így egy-egy nemzet sikerességének zálogai. Kovács András mégis a tanári pályát választotta hivatásul, mégpedig Kárpátalján, ahol a tanár a magyar közösség, identitás és nyelv megőrzésének  védelmezője is.
 

Névjegy:

Kovács András Kárpátalján magyar család sarjaként a beregszászi járási Som községben született.  Jelenleg is ott él. A Nagyberegi Református Líceum tanára, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsának elnöke, valamint a Beregsomi Református Egyházközség presbitere. 
 
 
– Hol végezted a tanulmányaidat?
 
– Az Ungvári Nemzeti Egyetem Filológiai Karának magyar nyelv és irodalom szakán végeztem, majd felvételt nyertem az ELTE Bölcsészettudományi Karának doktori iskolájába, magyar nyelvészet, névtan alprogramon, ahol jelenleg doktorjelölt vagyok.
 
– Mióta tanítasz a Nagyberegi Református Líceumban?
 
– A Nagyberegi Református Líceumban a doktori iskola nappali tagozatának elvégzése óta, a 2006-os évtől tanítok.
 
Kovács András, a Nagyberegi Református Líceum tanára– Számodra mi a vonzó a tanítói hivatásban?
 
– Gyerekekkel dolgozni, csiszolni, tanítani őket nehéz, de hálás feladat. Sokszor úgy képzelem el magam, mint egy repülőgép pilótája, akire rábízatnak emberi sorsok, akik azonos indíttatásból vannak együtt velem, akiket össze kell fognom, fel kell röpítenem, irányítanom kell, majd célba kell érnem velük. Az „utazás” során nyert tapasztalatok, örömök, néha csalódások pótolhatatlan élménnyé, emlékké válnak, melyeket jól lehet használni a későbbiek során, s melyek által magam is formálódom. A legfontosabb tehát a lelki, eszmei táplálék, ami anyagiakkal nem pótolható, azzal egy napon nem is említhető.
 
– Kárpátalján mennyire becsülik meg a tanárokat? Milyen az életminősége egy pedagógusnak?
 
– A tanári hivatás az utóbbi időszakban gyakorlatilag elveszítette presztízsét. Ez főként az alacsony bérezésből, a pedagóguspaletta telítettségéből fakad, de sokban befolyásolja a tanulók, a szülők negatív hozzáállása is. Míg korábban a tanító és a pap a legtekintélyesebb személy volt a közösségben, addig napjainkban kevés megbecsülésben részesülnek. Ez megmutatkozik az életminőség terén is. Visszatérve a korábbi példához, amikor e tisztségviselőket a közösség eltartotta, segítette, támogatta, elismerte, addig ma az állami bérezésből a tanár épphogy éhen nem hal, életminőségén csak különböző egyéb kiegészítésekkel tud javítani, ami munkája rovására mehet, megoszthatja figyelmét. Mindezek mellett napjainkban egyre több lehetőség nyílik a kulturális, közösségi életvitelre, színházlátogatásokra, bálokon, jótékonysági esteken, koncerteken való részvételre, ami mentálisan sokban hozzájárul az életminőség javításához.
  
Nagyberegi Református Líceum– Van-e különbség abban, hogy valaki ukrán, orosz vagy magyar tannyelvű iskolában tanít?
 
– Egy magyar anyanyelvű tanár életeleme a magyar iskola, ahol magyar szülők magyar gyerekeit taníthatja. Különösen nagy jelentősége van ennek az elcsatolt területek esetében. Amikor nyilvánvalóvá vált a törvénytervezet, miszerint minden ukrajnai tanítási intézményben, az anyanyelv kivételével államnyelven kell folynia a tanításnak, sokan a magyar iskolák megszűnésére gondoltak. Elképzelni sem tudtuk, hogyan alakul a sorsunk, mi lesz az iskoláinkkal. Nagy örömünkre ez végül nem következett be. Magyar iskolában nem okoz nehézséget az ismeretek átadása, a magyarázat, mivel köztudottan az anyanyelven elsajátított tudásra lehet csak jövőt építeni.  
 
– Mi a véleményed a kárpátaljai magyar oktatási rendszer helyzetéről, színvonaláról?
 
– A kárpátaljai oktatási-rendszer egyik legnagyobb hiányossága a nemzetiségi oktatás különválasztásának hiánya a többségi, ukrán nyelvű oktatástól. Ilyen helyzetben szinte lehetetlen felvenni a versenyt az ukrán anyanyelvű tanulókkal az egyetemi felvételik során. Mindezek ellenére, meglátásom szerint, a kárpátaljai magyar iskolákban végzett diákok tudásban nem maradnak alul az ukrajnai független attesztációs és a magyarországi emelt szintű érettségi vizsgákon, társaikkal szemben. A kellő akarat, kitartás, tudásvágy mindig meghozza eredményét.
 
– Képes-e az iskola hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar gyerekek megőrizzék nemzeti identitásukat?
 
– A gyerek fejlődését, szocializálódását, így identitását is elsősorban a szülői, az egyházi, valamint iskolai nevelés határozza meg. Ha a gyerek már fiatal korban megismerkedik nemzete hagyományával, kultúrájával, akkor ahhoz ragaszkodni fog, mert a magáénak érzi. Az iskola kitűnő lehetőséget biztosíthat, a különböző műsorok, programok, vetélkedők, bemutatók, író-olvasótalálkozók kapcsán, a nemzeti identitás megőrzésére, mivel ha csak egy rövid időre is, de bele bújhat Petőfi, Vasvári, Jókai, az aradi vértanúk stb. bőrébe, énekelheti a nagyanyáink életét, munkáját megkönnyítő népdalokat, kipróbálhatja eleink harci eszközeit, viseletét. A hallott és tapasztalt élmény, melyet az iskola biztosíthat, szilárdíthatja a nemzeti identitást.
 
Nagyberegi Református Líceum– Mi a véleményed a diákokról? Milyen lesz a minket követő nemzedék?
 
– A diákok kapcsán főként a líceumba járók példáján tudok véleményt mondani. A nehéz helyzet, a megpróbáltatások, amik érik őket, erősen formálják egyéniségüket. Érett emberként, felnőttként hagyják el az alma mater falait, akik érzik, hogy a fennmaradásért, a céljaikért küzdeni, harcolni kell. Kárpátaljai magyarként kétszeresen is.
Hiszem, hogy a megharcolt és nem ajándékul kapott diploma, állás, az otthonról és az iskolából hozott nevelés és eszmék továbbra is éltetik majd bennük a hazaszeretet, a hazáért tenni akarás fontosságát, a kárpátaljai magyarságot.   S ezen a kisebbségi létből fakadó nehézségek sem változtathatnak.
 
Lengyel János