logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Megálló

Megálló

Vaja Lászlóról, aki egy marék szivárványt hozott a Paradicsomból

A mezőn a csillogó hajnali harmatot
gyűjtöm csak össze neked, hogy
 szomjadat enyhítsem valamelyest.
                                        (Vaja László)
 
Vaja László, Pipacsok
 
A közelmúltban Vaja László festőművész, kerámia- és porcelánrestaurátor új művészeti tárggyal gazdagította a világot: vaja@mexico.hu címmel megjelentette eddigi életét összegző monográfiáját. Aki azt hiszi, hogy egy szokványos művészportré, önvallomás látott napvilágot, nagyot téved. Ez a kötet egyszerre művészeti album, útikönyv, kézikönyv, portré, verseskötet, biográfia, vallomás, amelyet a korunkról készült rendhagyó tükörben pillanthatunk meg.
 

Vaja László

Önarcképet nem csak életük végén festenek a festők. Akkor sem, ha nem ecsettel rajzolják meg önnön vonásaikat, hanem írják. Vaja László élete virágában állt tükör elé, vetette papírra eddigi tapasztalatait, életét. Emlékezése egyben korrajz is: műve két korszak határán született. Abból az időből hoz üzeneteket a világháló generációjának, amikor még hittek a nyomtatott papír varázsában.
 
Mikor kezembe vettem a könyvet és lapozgatni kezdtem, vettem belőle egy nagy levegőt, mintha csodálatos táj illatát szívnám be. Gyönyörű színek és formák áramlottak belém, éreztem, hogy kapok valamit: friss levegőt, tiszta forrást, csillagfényt és harmatos kámforillatot. Ahogy olvasni kezdtem, úgy tűnt, izgalmas útikönyvet tartok a kezemben: megelevenedett előttem Mexikó jelene és múltja, nevezetes látványosságai, ízei, hagyományai és lakói. Ahogy tovább haladtam a sorok mentén, egyre jobban megismertem Vaja Lászlót, az embert is. Egy világra nyitott, fogékony, gondolkodó, érzékeny alkotó portréja rajzolódott ki, aki a maga szarkasztikus, finom stílusában örökítette meg életének elmúlt évtizedeit saját művészettörténete aspektusából.
 

Vaja László, Sárkány

A könyv több részre tagolódik.
Az első részben megismerhetjük Vaja László művésszé formálódásának kezdeteit: mit és kinél tanult, és hogyan jutott el a Karib-tengeri országba, Mexikóba, amely életének, művészetének egyik meghatározó élménye lett. Az egzotikus országhoz nem a fehér ember gőgjével közelített, ezért olyan közelségbe kerülhetett vele, úgy feltárulkozott neki, ahogy csak keveseknek. Mint képző- és iparművész, értő szemmel, de alázattal tanulmányozta az ottani népek, őslakók művészetét. Mindenben csak az eredetit, a minőséget keresve hegyi pásztorokat kutatott fel egy-egy gyönyörű öltözetért, székért, tanult az ősi városok ősi művészeitől is. Végül az egyetemes emberihez jutott el, ami mindenhol, minden időben örök.
Mexikó után Vaja László költeményeit mutatja meg a világnak, majd megismerhetjük a szerzőt, mint a szilikátok szakértőjét, a kerámia- és porcelánrestaurátort, aki nem mellékesen profi műgyűjtő is. Képet kaphatunk arról is, hogyan ötvöződik egy művészi személyiségben, látásmódban a szín, a forma, az ecset és az agyag úgy, hogy Vaja László mégis megmarad lírai festőnek, költőnek. Végül a művész kedvenc aforizmáit olvashatjuk.
 
Vaja László, Jeges patakEz a könyv egy ars poétika torzó és egy kristályvizű tó.
Szerzője ars poétikát ír, mégpedig kettős értelemben. Egyrészt bemutatja művészi tevékenységét „korabeli” dokumentumokra fűzve, egyfajta bibliográfiát írva, másfelől sejtelmesen kirajzolódó személyiségén keresztül egyre biztosabban látjuk: Vaja László nem csak művészeti tárgyakat hoz létre, hanem mindennapjait is művészetté formálja, emeli. Könyvéből szépség és emberség árad felénk, amit, úgy hiszem, egy életre magával visz az, aki belekóstolt világába.
Vaja László könyvében, rendhagyó önmonográfiájában életének eddigi tapasztalatai alapján megpróbálja összefoglalni, ki is ő? Festőművész, kerámia- és porcelánrestaurátor, műgyűjtő, költő, író?
Ahogy saját maga is fölteszi ezt a kérdést könyvének utolsó lapján:
„A nevem. Sokat kerestem az eredetét, mindhiába. […] Végül, mikor úgy gondoltam, mindenhol kerestem, észrevettem, hogy elmentek azok az őseim, akik választ adhattak volna arra a kérdésre, mit is takar ez a név, hogy Vaja.
    S mire idáig elértem, megértettem, hogy mit is rejt a név. Hát mi mást, mint amivel megtöltöttem.”
 
Édes Borbála
 
 
 
Kiadja a Széphalom Könyvműhely
Felelős Kiadó: Mezey Katalin
 
Szerkesztette: Kapecz Zsuzsa
 
Festmény, fotók és borítóterv: Simon Attila fotográfus
Modell és műtárgyfotók: Mercz Éva fotóművész
 
Nyomdai előkészítés: GMN Repro Stúdió, Hermann Dániel, Fanda Pál
Nyomda: Nalors Grafika Kft., Vác
 
Könyv címötlet: Szcuka Attila, építész
Segítő: Laccci Kapitány
 
© Vaja László, 2011.