logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Megtartó erőnk a nyelvünk

Megtartó erőnk a nyelvünk

Interjú Kiss Dénes Kölcsey-díjas költővel, nyelvésszel

Kiss Dénes

Kiss Dénes író, költő, nyelvész, a Trianon Társaság elnöke. Gazdag életművéből mi most a nyelvészeti kutatásairól beszélgettünk, annak is csak töredékéről.  Nagy kincsünk és megtartó erőnk a nyelvünk, amely lényeges tulajdonságait tekintve eltér a világ minden nyelvétől – állítja Kiss Dénes.

Kiss Dénes 1935 Szilveszter estéjén született, Zala megyében, Pacsa községben. Nagykanizsára járt középiskolába. 1956-1957-ben Pécsre járt főiskolára, de1956. október 24-én megjelent Velünk vagy ellenünk című verse miatt - ami az Egyetemi újság címlapján jelent meg- 1957-ben kizárták az ország összes főiskolájáról és egyeteméről, majd internálták  Kistarcsára.  1957 novemberétől négy éven át segédmunkás, majd Bölöni György segítségével ösztöndíjat kap, illetve újságíró gyakornok lesz, 1960 nyarától az Esti Hírlap c. napilapnál. Tíz évet dolgozott üzemi lapoknál. A hetvenes évek közepétől a Népszava irodalmi mellékleténél lektor, 1985-ben a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára lett. 1990-ben a  Magyar Néppárt  országgyűlési képviselőjelöltje volt. 1991-ben a Magyar Fórum főszerkesztő-helyettese és a Magyarok című folyóirat főszerkesztője volt.1991-1993 között az Új Magyarország olvasószerkesztője. 1993-ban a Vállalkozói Újság főszerkesztője lett, majd  a Heti Újság, illetve Heti Nemzeti Újság főszerkesztője. 1996-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották. 1997-ben a Trianon Társaság társelnöke, 1998-ban a KDNP képviselőjelöltje. 1998-tól a Lyukasóra folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. 2000-ben a Trianon Társaság elnöke lett. 2007-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke. Verseket, novellákat, kritikákat, nyelvészeti tanulmányokat ír. Fordít orosz, német, észt és finn költők műveiből. Eddig több mint 60 kötete jelent meg.Számos elismerést tudhat magáénak: József Attila-díj, SZOT-díj, Magyar Lajos-díj, Kölcsey-díj, valamint a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj. Hat nyelvből fordít, munkáiból kilenc nyelvre fordítottak. 15 könyvet írt a magyar nyelvről. 

„Csakis nyelvünk tudatos használatával maradhatunk meg a világban” /Kiss Dénes/

„Kiss Dénes mérhetetlen felelősséggel megvert-megáldott ember, ez süt ki műveiből. Nem jobban esne-e gyönyörűen játszani csupán a szavakkal, kínai tökéletességű verseket írni holdról, napról, boroskupáról? De, biztosan. Mert tudná, sőt tudja azt is, de másként kell itt szépen énekelni, mert, mint írja: "az emberiség önmagát öli", és nem lehet: "hamísított életet majmolni mosolyogva, mert annyiszor, de annyiszor szívünkre roskad le az ország". Dénes lírája férfias líra. Prózájában gazdag hömpölygéssel árad a mese, vagy szívszorító a vallomás. Gyönyörű könyve a Hét gömb rendje, melyet - emlékszem - már nagybeteg anyjával való kórházi beszélgetései nyomán írt, mintegy adósságot törlesztve, felnőtt fejjel, érett férfiként megértve egy sok szenvedést megélt asszony életét. És ugyanilyen az apjáról írott könyve is, K. Ferenc léglakatosról, akivel annyi küzdelme volt, de akit ugyancsak meg akart érteni, mert Dénes egyik legfőbb erénye a dolgok mélyére ásás, akár a lélek mélyéről legyen szó, akár az anyanyelvről, a nemzet történelméről, a magyarság sorsáról.” 
/Szakonyi Károly/
– Nyelvünk olyan ősi alapszerkezettel rendelkezik, ami a számtan s mértan lényege – kezdi a beszélgetést Kiss Dénes. – Eleve a nyelvünk alapja a logika, arra épülnek mássalhangzó rendszerek. Ragozó és képző lehetőségei szinte beláthatatlan szókincset hozhatnak létre, amelynek ősi magja a valóság. Ami pedig a logikát illeti, a magyar nyelv működése teljes mértékben hasonlít az emberi agy működéséhez, szinte azt másolja. Mindezeket nekünk, magyaroknak meg kell ismernünk, mert csakis a nyelvünk tudatos használatával maradhatunk meg a világban és csakis így tudjuk betölteni hivatásunkat.  
Sir John BowringAz angol nyelvész s diplomata Sir John Bowring 1830-ban a következőket írta a magyar nyelvről:
„A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött, és struktúrája visszanyúlik arra az időre, mikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos és erős hangzatokkal. Az angol ember büszke lehet anyanyelvére, mely az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredetén meglátszik az a különböző nemzetektől származó réteg, melynek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek..” 

–  Ön szépírói munkássága mellett nyelvtudományi témájú könyveket is írt. Szépíróként vagy nyelvészként írta ezeket?

–  Nem vagyok nyelvész és másképp is gondolkodom, mint a nyelvészek. A magyar nyelvről 15 könyvem jelent meg. A legnagyobb, a Bábel előtt öt kiadást élt meg.

–  Milyennek tartja a magyar nyelvtan oktatását?

–  Magyar nyelvtan tulajdonképpen nincs. A magyar nyelvtant a latin és a német alapján próbálták összeeszkábálni. Azok a gyerekek, akik tökéletesen tudnak magyarul öt-hat éves korukban, elmennek az iskolába, és mint egy idegen tárggyal ülnek szemben a magyar nyelvtannal. Egyszerre elbizonytalanodnak és beszélni sem tudnak igazán. Nem igazán jól tanítjuk a nyelvtant. Nem szeretik a gyerekek s ez a tanárnak sem jó. Ötven éve kutatom a nyelvet. A magyar nyelv a világ legtöbb nyelvétől lényeges tulajdonságaiban eltér. Aki magyarul gondolkodik, sajátos rendszerben és eredeti logika szerint működő nyelvvel képes erre. A nyelvészek szerint háromezer nyelvet tartanak nyilván a világon. Én azt hiszem, senki sem képes a nyelveket megszámolni, de ezt vallják a legtöbben. Gyakorlatilag ezt azt jelenti, hogy a magyar nyelv a lényeges vonatkozásaiban 2999 nyelvtől eltér.

–  Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar nyelvet elkülönítik a világ legtöbb nyelvétől?
Czuczor - Fogarasi nagyszótár–  A magyar nyelv alapja a logika. Nagyon egyszerű példaként szoktam mondani, hogy mit jelent az, hogy a magyar ragozó nyelv?  A ragozás azt jelenti, hogy ragokat ragasztgatunk a szavak végéhez, közepéhez és elejéhez. A RAG jelentése maga is rész. A háztetőnek azt a részét – az eresz-rész – eresztékét nevezik ragnak például Zalában, ahova a kulcsot s egyéb kisebb tárgyat “eldugtak”. De benne van - s lehet! - több szavunkban a “rag” szórész, például a sa-ROG-lya szóban, amelynek jelentése, a kocsi vagy szekér megtoldása, öblös, keretes farésszel. Azaz maga a saroglya is toldalék! (De föltételezhető, hogy benne van a nyelvfejlődés korábbi idejére utalva, például a farag, fa-rag szóban is.

E nyelvi alapelemek – rag, képző, jel – ide-oda rak-os-gat-ha-t-ók. Látható, hogy a rakosgat szavunk ragozása, pontosabban a “rak” szavunké milyen érdekes. Itt van például a helyhatározó rag, a -ban, -ben. Az az érdekessége nyelvünknek, hogy benne zenei törvény valósul meg. Hogyha a szótőben megzendül egy mély hang, akkor a ragban, képzőben általában erre ugyanaz a mély hang felel. Vagy magas hang. Fölnézünk az égre, bemegyünk a szobába és így tovább. Minden gyerek, aki megtanul magyarul beszélni, akár megmondják neki, akár nem, egyszer csak fölismeri, hogy a -ban, -ben azt jelenti, hogy valahol belül vagyunk. Ezt csupán ragként kezelik. . Nos, a -ban, -ben-nek az a jelentéstartalma, hogy valahol belül vagyunk. Igen ám, de most a ragot a szó elejére teszem. A ragból képezek nagyon egyszerűen szót: banda. A banda jelentése ugyanaz, mint amit a rag már megfogalmaz. Hogy abba benne vannak. Ha most meg akarom ismételni, hogy ebben én is benne vagyok, meg kell ismételnem. A bandában. Ez arra példa, hogy a ragok, képzők és jelek a szó elején is előfordulhatnak, a szó közepén is és a szó végén is. Ezáltal rendkívül nagy lesz a szókincs változatainak a száma. És a jelentéstartalom egyértelműen már ezekben a ragokban megtalálható. A magyar nyelvben egyébként a mássalhangzók hordozzák a jelentéstartalom legalább kilencven százalékát, s azt inkább csak árnyalják a magánhangzók. Hamarosan rájövünk erre, ha  csupa e-vel, majd csupa a-val próbálkozunk. Rendszerint a harmadik magánhangzó “összekötés” elővilágítja az eredeti szöveget. Persze mindehhez az szükséges, hogy a magyar mondatban az eredeti helyükön hagyjuk a mássalhangzókat.  Ez a csupa mássalhangzós, ősi, magyar rovásírás titka is.

–  Azt mondta, a magyarban minden elvont fogalom és minden fogalom visszavezethető a legvalóbb kézzelfogható valósághoz.

–  Igen. Csak röviden említek példákat: ismerjük a fennhéjázó szavunkat. Használjuk is. Fennhéjázó ember, aki fölülről lenéz, lekezeli a többit. Mi van ebben a szóban? A valóság van benne! Az ősi tapasztalat. A héja! A ragadozó madár. A ragadozó madár, amelynek a tulajdonsága belekerült ebbe a fogalomba. Vagy egy másik példa, hogy a magyar nyelv milyen emlékekből jeleníti meg ezt a szót, hogy nyilallik. Belém nyilallik a fájdalom. Az éles, szúró fájdalom képe. De például angolban arrow a nyíl, és egy egész más szó, a shouting a nyilallás. Vagy a németben das Pferd a ló és reiten lovagolni. Állítom, hogy minden egyes szavunk bizonyos emléket őriz. Sajátos emberi, társadalmi viszonyok emlékét. A magyar nyelv szókincsét és működési rendszerét meghatározza a hangutánzó jelleg uralma, valamint a be-CÉ-ző gyermeknyelv jelenléte. Így aztán a magyar szavak nemcsak - ok-os - jelentésükkel, de sajátos tárgyi “emlékezetükkel” is részt vesznek a közhírlésben, a közlendőknek nemcsak eszközei, hanem többszörös hordozói. Azt mondhatjuk, hogy valójában a magyar nyelv minden szava hatással van a magyar nyelv minden szavára! S ha az ősi szógyököket nézzük, a kezdeteket, akkor ennek logikai útja megrajzolható. Jó példa erre a földönfutó szavunk, mert egyszerre jellemzi a magyar nyelv valósághoz való szoros és ősi kötődését, valamint a szó dokumentum jellegét. Ugyanis, ha ezt a szót használja a magyar, akkor hozzágondol kimondatlanul is néhány jelzőt. Mégpedig a következőket: szegény, szerencsétlen, hazátlan stb. Ezek a jelzők mint valami szóárnyék követik ezt a szót. Mi ennek az oka? Egyetlen logikus válasz lehetséges, hogy lovon ülő nép szemszögéből, akinek még lova sem volt  – két-három-ötezer éve! – az félhetett, hogy bármikor kell menekülni, harcolni, ő hátrányos helyzetbe kerül.

Kiss Dénes kutatásaival könyvein kívül előadásain és a Csillagösvényen című sorozatban ismerkedhetünk meg.

                                                            Bényei Adrienn

Kapcsolódó cikk:

Babbától  a banyáig >>