logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Művészet – Közösség – Jog

Művészet – Közösség – Jog

gyertyaláng, gyertya

Dr. Kelecsényi Erzsébet mesélt emlékeiről

Dr. Kelecsényi Erzsébet megélte a világháborút, részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharcban, majd az 1988-ban alakult Független Jogász Fórum tagja lett. Jelenleg a rendszerváltozáskor megalakuló ’56-os Magyarok Világszövetségének általános elnöke, több fővárosi és kerületi civil szervezet aktív tagja, tisztségviselője. Hitvallása az élet szeretete, és a közösségek megerősítése. 1956. október 25-én túlélte a Kossuth téri vérengzést. 
 
Dr. Kelecsényi Erzsébetet sokan ismerhetik, hiszen az 56-os Magyarok Világszövetségének általános elnökeként számos rendezvényen, megemlékezésen vesz részt, emellett pedig szűkebb környezetében, Budapesten a Nyugdíjasok Belvárosi Egyesületének elnökségi tagjaként előadásokat, programokat szervez. Ami leginkább megragadó benne, talán az, hogy az élet eseményeit letisztult, művészi képekben látja és beszéli el. Nem véletlenül. A ragyogó tekintetű, életvidám hölgy eredetileg művészettörténésznek készült, ám az ötvenes években csak két embert vettek fel erre a szakra, ahova jeles bizonyítványa ellenére, polgári származása miatt nem kerülhetett be. Így ment a jogra, amit summa cum laude minősítéssel végzett el.
bombázó repülők– Az államszocializmusban olyan, hogy jog, nem létezett. Mikor én diplomáztam, 1958-ban, hatszáz jogász végzett egy évben, nem ötezer, mint manapság. Kétharmadában olyanokat vettek fel, akik eredetileg máshová jelentkeztek. Tanárunk, Eckhart Ferenc professzor ezekkel a szavakkal üdvözölte az első évfolyamot évnyitón: „Köszöntöm önöket kirakott kitűnőségek!” – hiszen mindannyiunk felkészülten érkezett arra a szakra, ahova eredetileg felvételizett. Ő volt az, aki jogtörténet óra keretében megismertetett bennünket a Szent Korona-tannal – emlékezett vissza.
Dr. Kelecsényi Erzsébet 1936-ban született és, mivel édesapja postamester volt, akit különböző településekre helyeztek, gyermekkorát a délvidéki Palánkán és Gyöngyösön töltötte. Jellemző látásmódjára, ahogy a hazánkra vezényelt orosz gépeket leírta:
– Gyerekként a mezőn játszottam egy szép nyári napon, és arra lettem figyelmes, hogy milyen gyönyörű ezüst sávok csillognak az égbolton. Elkomoruló szüleimet megpillantva tudtam meg, hogy ezek a gépek Budapestet fogják bombázni. És azt a Belvárost, ahol immár harminc esztendeje él.

„Kis köröknek legyünk gyertyatűz!"

Kálvin tér az ötvenes években– Mikor 1980-ban férjemmel és gyermekeimmel Budáról ideköltöztünk a Báthory utcába, még közlekedett az 50-es villamos a Bajcsy-Zsilinszky úton. Más volt minden. Emlékszem: hosszú erkélyünket teleültettem virággal, az akkor még nem divatos muskátlival, és kisvártatva arra lettem figyelmes, hogy a körülöttünk lévő erkélyeken is megjelentek a növények. Fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy közvetlen környezetünket ismerjük, és tudjunk hatni rá. Az akkori város összességében tisztább volt, és, bár még látszódtak a háborús sérülések, lyukak a házakon, egységesebb volt a városkép. Olyan, mint mikor a grófnő régi ruháját hordja: megkopott és viseltes, de érezni lehet rajta az előkelőséget – mondta. Az 1956-os eseményeket férjével, Sándorfi Györggyel, az első MDF kormány képviselőjével élte át. Szerencsére a műegyetemistákkal voltak, így jogász társai és tanárai nem tudtak róla, nem érte utólag megtorlás. 1988-89-ben reprezentatív, igazi nagypolgári lakásuk szalonjában gyűltek össze az akkori MDF jeles képviselői, de éppígy a külföldi rendszerváltozásokat előkészítő személyek is.
– Grúziából, Lengyelországból, a régi NDK-ból érkeztek. Nagyon sokan akartak hazajönni a kivándorolt magyarok közül is. Megalakítottuk Pongrácz Gergelyékkel az ’56-os Magyarok Világszövetségét, amely szervezet juttatta be például Wittner Máriát az országházba képviselőnek – emlékeztetett.
– Nagyon fontos, hogy mindenki tevőlegesen alakítsa sorsát, környezetét. Beszélgessenek az emberek, törődjenek egymással. Ne azt várjuk, hogy mindent felülről rendezzenek el – tanácsolja Dr. Kelecsényi Erzsébet.
 

Édes Borbála

Kapcsolódó cikkek:

Aki megénekelte a forradalmat >>

Vérrel írt „konszolidáció" >>

Kisebbségeink nyomában >>