logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

A nő és a foci

Nő és a foci

Nő és a fociBeszélgetés egy futballrajongó hölggyel 

Legtöbbünkben az a sztereotípia él, hogy a férfiak sörrel a kezükben ülnek a televízó előtt, és bámulják a meccset, míg a nők a konyhában tüsténkednek, esetleg a fodrásznál ülnek. Alábbi interjúnk egy harcos női futballrajongóval, Mérei Katával készült.
 
–  Kezdjük a közepén! Mi az a les?
 
– Tudom, hogy mi az a les!
 
 De tényleg, mennyire ismered a szabályokat?
 
– Eléggé. De ez miért kérdés? Egyszerűen nem értem, hogy miért gondolják a nőket ennyivel gyengébb felfogásúnak, csak azért, mert nők. Mi is fel tudjuk fogni, hogy miért jár tizenegyes, mikor jön szöglet, stb. És – bármilyen hihetetlen – legtöbb esetben mi is látjuk, hogy hol ment ki a labda, vagy melyik játékos ért hozzá utoljára…
 
– Mindig ilyen harcosan reagálsz? Szóval te a női egyenjogúság hirdetője vagy?
 
les– Nem, ezt pont nem mondanám. Egyrészt ennek semmi köze ahhoz, hogy szeretem-e a focit. Másrészt pedig soha nem vágytam olyasmire, hogy én is hegesztő legyek, vagy traktoroslány. De ezen nagyon fel tudok háborodni. A női magazinok, a bevásárlóközpontok nagy tornák idején attól hangosak, hogy milyen fergeteges programokkal várják a nőket, amíg a férfiak a tévét nézik. Hát engem ne várjanak semmivel, köszönöm, én nézem a meccset! Vagy ami még rosszabb, pár évvel ezelőtt azzal próbálkozott a Magyar Televízió, hogy bevonják a nőket is, de olyan ordítóan buta kérdéseket tettek fel – hangsúlyozottan a gyengébbek kedvéért – hogy milyen színű mezben játszik a képernyőn látható (!) holland válogatott, meg körülbelül azt kérdezték, hogy hány lába van a bírónak. Hát nő vagyok, de nem gyengeelméjű! Matekórán se mondja azt a tanár, hogy nektek adunk elsőosztályos feladatokat hetedikben, mert ti csak lányok vagytok, ezt talán még ti is meg tudjátok oldani! Tényleg nem értem, hogy miért ne szerethetné egy nő a focit.
 
–  És miért szereti egy nő a focit?
 
– A férfiak miért szeretik? Az izgalomért – hogy ki nyer, a szépségért, a nagy védésekért, gyönyörű gólokért.
 
női futball rajongó Te magad mit szeretsz benne?
 
 Hát pont ezeket. Egyébként az elfogadott, hogy – főleg olimpiák idején – nők is nézik a kézi- és vízilabda mérkőzéseket! A labdarúgás „ugyanaz”, nem? Le kell győzni az ellenfelet, be kell juttatni a labdát az ő kapujukba! Amúgy is mindig benne van egy kicsit a szerencsejáték-, fogadás-élmény, akkor is, ha pénzt nem tettél rájuk. Izgulsz, szurkolsz, hogy a te csapatod nyerjen. Talán ebben mások kicsit a nők.
 
– Éspedig?
 
– Én nem tudom, ki hogy van vele, de sokan azt mondják egy meccsen, hogy egyik csapatnak sem szurkolnak, semleges nézők, csak a játék szépségért nézik. Szép a játék, szép, de én ilyent nem tudnék! A nőnek muszáj választani, akkor, azon a mérkőzésen rajongásig szeretni, anyatigrisként védeni, támogatni azt épp aktuális „saját” csapatot. És azt elismerem, hogy ilyenkor sokszor női érvekkel döntünk egyik vagy másik mellett, hogy hol vannak jobb képű játékosok, melyiknek szimpatikusabb az edzője, vagy éppen melyik országban nyaraltunk tavaly, vagy 4, 8, 15 évvel ezelőtt ki miatt esett ki egy nagy kedvenc. Ha semmi alapján nem tudok dönteni, akkor általában megunom és elkapcsolok.
 
 Á, szóval elkapcsolsz?
 
– Miért, egy filmről is elkapcsolsz, ha nem teszik, nem? De ilyen ritkán van. Ha nem unalmas a meccs, akkor úgyis kialakul a szimpátia valamelyik csapattal.
 
 Honnan ez a nagy futball-szerelem?
 
– Nem tudom. Valamennyire családi vonás. Nagypapám nagyon oda volt érte, minden meccset megnézett, apukám is. A bátyám azonban nem. De érdekes az élet, mert a felesége viszont igen, mi a sógornőmmel nézzük náluk a focit, a testvérem meg menekül a szobából, vagy ásítozik.
 
futball Te is focizol?
 
– Nem. Azt azért nem. Egyszer próbáltam, a gimnáziumban tornaórán. Külön voltunk, fiúk, lányok. Mi mindig kézilabdáztunk, azt utáltam. Meg persze nem is voltam jó benne, nyilván ezért sem szerettem, tipikusan az vagyok, akit csapatösszeállításnál utolsónak választanak ki a kijelölt kapitányok, és játék közben én is, meg a többiek is azon igyekszünk, hogy hozzám ne kerüljön a labda. De egyszer kitalálta a tanárnő, hogy focizzanak a lányok. Na akkor egyetlenegyszer jó voltam, mindenki csak nézett, még a tanár is. Legalábbis sokkal jobb, mint a többi lány, akik viszont tényleg nem tudták még azt se, hogy mi az a szöglet. Míg ők gondolkoztak, hogy mit is kéne csinálni, én elvettem az ellenféltől a labdát. Jó érzés volt! Aztán legközelebb megint jött a kézilabda, meg a felemáskorlát. Meg persze a bátyámmal a játszótéren sokat fociztunk gyerekként, de az egészen más. Bár az biztos, hogy én azt is jobban élveztem, mint más kislányok. A női foci amúgy sem teszik. Na látod, ebben meg konzervatív vagyok.
 
– Melyik a kedvenc csapatod?
 
Kényes kérdés. Több is volt, és most pont egyik sem áll olyan fényesen. Gyerekként a Fradi, ne kérdezd, miért. A család – tatabányaiak – utálta. Egy időben apuval nem tudtunk egy tévén meccset nézni. Most nyilván megszerettem a Debrecent. Talán ebben is mások a nők. Minket könnyen meg lehet hódítani; a szívembe zárom a játékosokat, ha örömöt okoztak nekem. 14 évet vártam arra, hogy élőben halljam a Bajnokok Ligája szignálját, tőlük megkaptam. Hálás típus vagyok, egy hét múlva az indulójuk volt a csengőhangom. És hű is maradtam hozzájuk. Külföldiek közül a Juventus, de hát azt sem divat most szeretni.
 
gól–  Legszebb élmény egy meccsről?
 
– Ez is érdekes, mert utólag mindegyik képe feketedett kicsit. Nagyon. 2005-ben ott voltam Torinóban, amikor a Juve megnyerte a bajnokságot. Az utolsó fordulóra kimentem, végignéztem a kupa átadását, a reggelig tartó ünneplést. Felejthetetlen élmény. Aztán azt a kupát elvették tőlük, és most már folyton ez jut az eszembe. Nem is beszélve a Debrecenről. Mert a legszebb emlék mégis csak az, amikor szinte még le sem ültünk a lelátón, Czvitkovics BL meccsen a 2. percben gólt lőtt az olaszoknak, és az volt kiírva az eredményjelzőre, hogy Debrecen – Fiorentina 1:0. Hát nem tudom, mikor voltam olyan boldog, mint abban a percben. Aztán ezekkel a mérkőzésekkel kapcsolatban is felmerült a bunda gyanúja… Miért veszik el az örömömet?
 
 Kedvenc focistád?
 
– Rengeteg van, tényleg.
 
– Akkor így kérdezem: ki a legszebb focista szerinted?
 
Dzsudzsák Balázs– Amikor a 94. percben lő egy gólt, akkor Dzsudzsák Balázs a legszebb.
 
–  Ez nem kitérő válasz?
 
– Nem, ez a válaszom. Nem az számít, hidd el. Nem azért nézek meccset és kivételes esetektől eltekintve nem ez alapján szurkolok valakinek. Imádtam Pavel Nedvedet, pedig aztán szegény nem egy férfiszépség. Egyébként meg, ha bármilyen istenhátamögötti sokadrangú mérkőzésen játszik a magyar válogatott, akkor azt nézem, és Iker Casillas se lehet vonzóbb, mint bármelyik piros-fehér-zöld mezes.
Manapság egyre több nő szereti a focit, és tényleg nem a jóképű labdarúgók miatt. Megnézzük, észrevesszük őket, aztán nézzük a játékot, ahogy bárki – bármelyik férfi néz egy filmet vagy koncertet; észreveszi a szép nőket, de nem az a lényeg. Ezt jó lenne, ha elfogadnák, és főleg elhinnék végre.
 
Polauf Eszter