logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Perzsa Újév

Perzsa Újév

Perzsa újév, NoruzBoldog Új Évet Kelet!

Március 21-e, a tavaszi napforduló a világ keleti felén, a perzsa kultúra hatását magán viselő népeknél az új esztendő kezdete. A természet megújuló ciklusához igazodó ünnep, az úgynevezett perzsa újév a nyugati, január elseji újévhez hasonlít, ám nem egy, hanem tizenhárom napig tartó, szakadatlan örömünnep.
 
A természet ritmusához igazodóan élő népek talán legnagyobb közösségi ünnepe, az új esztendő kezdete, a tavaszi napforduló (március 21.). A tavasz beköszönte, mikor mély téli álmából felébredve megújul, virágba borul a természet, az év legfontosabb ünnepe az egyik legjelentősebb múltú, a gyökereihez  erősen ragaszkodó  népnél, a perzsánál illetve a kultúrájuk által befolyásolt más népeknél (azeri, tadzsik, üzbég, urdu, kazah, türkmén, kurd, pastu, khazari, beludzs). Náluk a tavaszhoz köthető újév valódi ünnep, a megújuló élet ünnepe a maga teljes pompájában.
 
Yazd, Tűztemplom, Fire TempleA perzsa nevén noruz-nak (új nap) nevezett tizenhárom napos ünnep mintegy háromezer évre megy vissza. Pontos eredetét nem ismerjük. De azt biztosan tudjuk, hogy Zarathusztra idején (i.e.VI. sz.) már kiemelkedően jelentős volt. A siita iszlám vallás az elmúlt 13OO évben ezen az ünnepen csak annyit tudott  változtatni, hogy mint legyőzhetetlenhez csatlakozott hozzá. Az iszlám forradalom óta pedig eme ünnepségsorozat keretében emlékeznek meg az 1979-es forradalom mártírjairól is. A Noruz ünnepének legtisztább formája napjainkban az Irán közepén levő Jázdban, a jász főváros, Jászberény testvérvárosában élő mintegy negyvenezer zoroasztriánusnál maradt meg illetve az Indiába, többnyire Bombayba (Mumbai) és környékére szakadt hittestvéreiknél, az ún. pársziknál (parszi = perzsa). Tehát ott, ahol Zarathusztra tűztemplomaiban (kelisza) még  ma is ég a szent tűz. Melyek közül van még olyan hely is, ahol bizonyítottan több mint másfél ezer éve ég megszakítatlanul. 
 

Az ünnep menete, szimbólumok, ételek

Perzsa újév, NoruzMárcius 21-e a perzsa időszámítás szerinti ferverdin hónap első napja. Iránban ma is ez a nap az év kezdete. Az ünnepre való felkészülés már néhány nappal korábban nagytakarítással kezdődik, ami nem csak a lakás vagy a ház, de az egész település megtisztítását is jelenti. És erre az időre esik az új ruhák megvétele, majd Noruzkor történő első viselete.  Az ünnep maga is ténylegesen Noruz előtt néhány nappal, a perzsa időszámítás szerinti utolsó hónap (eszfend) utolsó szerdáján kezdődik.  Ez az ún. „ünnepélyes szerda” (cseharsenbé szuri). Amikor országszerte a családok nagy tüzeket raknak, és e szavak kíséretében, amit a tűznek mondanak, azt átugorják: „add nekem a te pirosságodat, és én neked adom az én sárgaságomat”. E tüzek gyakran az arrafelé többnyire lapos tetejű házak tetején égnek, és a napokon át tartó ünneplés is jelentős részt  ott történik. Néhány nappal az ünnep előtt még lencsét vagy búzát is ültetnek kis tálkákban, amely kicsírázva Noruzkor, piros szalaggal átkötve az ünnepi terítékre kerül.  Az ünnepi teríték neve: „hét szin  teríték” (szofré-je-heftszin). Ami azt jelenti, hogy a tükör, a gyertya, a pirosra festett főtt tojás mellett hét „sz” (szin ) betűvel kezdődő tárgynak, ételnek stb. is lennie kell az asztalon.
Például: alma (szib), szomag (ez egy fűszerféle), jácint (szombol), ecet (szerké), zöldség (szebzi), óra (sza-et),  olajbogyó (szendzsed), tálca (szini), aprópénz (szekké). E tárgyak mindegyikének külön jelentése is van. Az ünnepi étel zöldséges főtt rizs hallal (szebzipolo ba mahi) és hozzá gyakran, de nem kötelezően italként joghurtos, sós ásványvizet (dug) isznak. Ritkább esetben édes rizs (sirinpolo) az étel. A zöldséges rizs kaprot, petrezselymet, zellert, tárkonyt, fodormentát, sáfrányt, és datolyát tartalmaz többnyire. És bár Iránban a muzulmánoknak tilos az alkoholfogyasztás, de a zoroasztriánusoknak engedélyezik, ami nyilván emeli  ilyenkor a hangulatot is. A perzsa ételekről érdemes megemlíteni, hogy többségében megfelelnek a magyar gyomor ízlésének. Legfeljebb csak az édesség nem, azok túl édesek számunkra.  Nálunk élő perzsáknál is egy ilyen étel tökéletesen élvezhető.
 
HafezAz ételeken kívül szinte mindig a terítéken van még egy Korán és a perzsák legkedvesebb költőjének, Hafeznak a verseskötete. Utóbbinak sorait jóslásokra is használják. Jelentősége pedig akkora a perzsa költészetben, mint nálunk Arany, Petőfi és Vörösmarty együttesen. Amikor pedig a XVIII. század második felében, Európában divat lett a perzsa irodalom, akkor Goethe a velük (Ferdoszi, Omar Khajjám, Rumi, Hafez, Szádi stb.) való megismerkedés után, belátva, hogy nem csak Európában van  komoly költészet, határozta meg az addig nem létező „világirodalom” fogalmát. A kortárs Csokonai Vitéz Mihály pedig  lépést tartva vele, talán az első magyar volt, aki Hafezt fordított.
 
Az ünnepkor az idősebbek illetve a rangidősek kis értékű új pénzeket ajándékoznak a gyerekeknek, a fiatalabbaknak. A Noruzt követő napok pedig a végeláthatatlan vendégjárások és fogadások ideje. Családok, barátok, jó ismerősök felváltva keresik fel egymást és élvezik ki a hosszú ünnep minden percét. Az ünnep utáni tizenharmadik napon a családok mennek a szabadba,  mezőre, hegyoldalakra, ahol gyökerestül hajítják el a kicsíráztatott lencsét vagy búzát, és kérik az összes gond megoldását a felső hatalmaktól. Szavaik szerint bántalmaik gyökerei is úgy legyenek kitépve, mint a csíráztatott búzáé vagy lencséé. Ajándékba pedig tulipánt, jácintot, kálát vagy rózsát adnak egymásnak. A lányok a kicsíráztatott növények eldobását  (irányát, távolságát, földre érésének módját) még férjhez menetelük szempontjából is fontos jelnek tekintik.  E tizenharmadik nap a bolondozás napja is, hasonlóan a mi április elsejénkhez, amely viszont a mi  köztudatunkban, mint egy „furcsa nap”, már csak értetlenül álldogál magában, naptárunkban. E két (egy ott szervesen kapcsolódó és egy nálunk gyökértelenül lógó) bolondos nap pedig egymás mellett van, és nyilván nem véletlenül. Ferverdin hónap 13. napja ugyanis a mi naptárunk szerint április 2-a. 
A XIX. század elején, miközben idegenek a finnugrizmust kezdték ajánlgatni nekünk, sokan keresték múltunkat Perzsia, a  „Fény országa”, Zarathusztra, Mitra, Mani szülőföldjén.    Ennek hatásaként drámairodalmunk egyik legnagyobb alkotása, Vörösmarty Csongor és Tündéje is ennek  egyik eredménye. E magyar drámát pedig csak az értheti meg igazán a teljes mélységében, aki tisztában van Zarathusztra dualista világszemléletével, a születés és halál, a jó és gonosz, a fény és sötétség mitikus küzdelmével, napfordulók jelentésével, szakrális jelentőségével. Így  a Noruzzal, Zarathusztra  újévének, tavaszának kezdetével.
 
Bognár József