logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Pozsonyi kirándulás

Pozsonyi kirándulás

Királyok fővárosa

A pozsonyi várSokan, ha utazás kerül szóba, messzi tájakra gondolnak, megfeledkezve arról, hogy  közvetlen közelünkben is temérdek gyönyörű város és látnivaló akad. Ilyen úti célok közé sorolhatjuk Pozsonyt is, az 1993-ban létrejött Szlovákia fővárosát, a hajdani magyar királyi koronázó várost, ahol 1848-ban az első független magyar kormány is megalakult. Németek, magyarok és szlovákok kézjegyét viseli magán a város, a számtalan kulturális emlék mellett azonban érdemes időt szakítani a helyi konyha jellegzetességeire is: a haluskára vagy a sztrapacskára. Utunk során felkerestük a Duna és a Morva folyó találkozásánál fekvő gyönyörű dévényi várat is. Tartsanak velünk! 
 

A dévényi vár

Budapestről reggel kilenckor órakor indultunk. Nem túl korai időpontot választottunk, hiszen Pozsony meglehetősen közel van hozzánk. Rövid autózás után hamar megérkeztünk, s először a Pozsony központjától 8 km-re lévő Dévény váránál álltunk meg. Az időjárás tökéletesen idomult a kis helység hangulatához: kissé szeles, borongós volt az idő, lógott az eső lába, de minket nem zavart a kissé melankolikus időjárás. 1 euro 50 cent kifizetése után már útban is voltunk a 13. században épült királyi vár romos falai felé. A legenda szerint ez a vár egyike lehetett azoknak, amelyek falába szüzeket (a szláv „deva” főnév jelentése is „szűz")  falaztak, így segítve elő az erődítmény bevehetetlenségét. Noha a várnak mára már csak romjait csodálhatjuk meg, még így is festői látványt nyújtott. Nem beszélve a fentről elénk táruló pazar kilátásról! Innen átlátni egészen az osztrák „sógorokhoz", a távolban Hainburg vára emelkedik. Nyugalom és csend uralkodik itt, és bár Dévény annyi mindenhez közel van, az ember mégis mindentől távol érezheti magát. 
 
Nem sokkal később megérkeztünk Pozsony központjába. Bár a tájékozódást segítő táblák tekintetében Pozsony nem jár az élen, valahogy mégis sikerült eltalálnunk a centrumba. A helyi Citadellánál kezdtük a városnézést, amely annyiban hasonlít a miénkre, hogy egy kisebb hegyen helyezkedik el gyönyörű kilátással a városra, közepén pedig a mi Szabadság-szobrunkra emlékeztető műemlék magasodik. Egy katonát formáz, hiszen a szovjetek szintén lábnyomukat hagyták az országon. Ez a Slavín emlékmű és temető, amelyet az itt elesett szovjet hadsereg katonáinak tiszteletére építettek.
 
Pozsonyi utcácskaBarangolásunkat a belvárosban folytattuk. Ahogy sétáltunk, a szokványos városi forgatag hangulata szépen lassan eloszlott, és a történelmi város atmoszférája kerített minket hatalmába. A város múltja a magyar történelem része is.
Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen római, majd morva erődítmény állott, amelyet Vratislav morva fejedelem még honfoglalásunk előtt építtetett. 907. július 4-én a híres pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett, amellyel a magyar honfoglalás hivatalosan is véget ért. Neve a Poson régi magyar személynévből ered, aki a vár első ispánja volt. A Pannonhalmi Apátság 1002-ben íródott alapítólevelének záradékában is olvashatunk róla: Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Talán nem mindenki tudja, hogy 1354-ben Pozsony várnagya a híres Toldi MIklós volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1526 után pedig a Magyar Királyság fővárosa lett: itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták királyainkat, többször volt országgyűlés színhelye és 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar kormány is. A várost főként németek és magyarok lakták, de a későbbi Csehszlovákia, majd Szlovákia erőszakos asszimilálási politikájának köszönhetően mára már szinte teljesen elszlovákosodott. (1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel volt. 2001-ben a szlovák hivatalos adatok szerint 428 672 lakosából 391 761 szlovák (91,4%), 16 451 magyar (3,8%), 7972 cseh (1,9%), 1200 német, 461 ruszin, 452 ukrán és 417 fő roma volt.) Ennek ellenére otthon érezhetjük magunkat a városban, hiszen akármerre járunk, értenek magyarul, mindenütt magyar szót hallunk a szlovák fővárosban.
 
A trianoni diktátum után, a Felvidéknek az akkor alakult Csehszlovákiához való csatolása után Pozsonyt nevezték ki a szlovák országrész központjának, (Pozsony lett Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa); Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye volt. Csak a közelmúltban lett főváros: az 1993-ban létrejött Szlovákia fővárosa.
 
Pozsony, PrímáspalotaE rövid történelmi áttekintés után folytassuk utunkat a régi utcácskákon barangolva!
Az első látnivaló, a gyönyörű Opera szinte rögtön szembe jött velünk. Majd rengeteg érdekes szoborral és szökőkúttal találkoztunk, amelyek a turisták kedvelt fényképezkedési pontjai is, ezekben nincs hiány. Kellemes volt itt sétálni, az összkép egy rendezett és tiszta várost mutat. Érdekes kóborolni errefelé, mert hol jellegzetes felvidéki vonásokba botlunk, hol pedig otthonos érzés fog el bennünket, akárcsak itthon járnánk. Ezt jól illusztrálja a Fő tértől, a Városházán át, a Prímáspalotáig tett út is. Sok épületen a felvidéki építészet jellegzetes elemeit figyelhettük meg hol a tetők vonalain, hol másutt, a Prímáspalotához érve azonban már más látvány tárult elénk. Ezt az impozáns palotát még Batthyány József hercegprímás építtette, 1781-ben készült el, majd a 20. század elején a város megvette. Udvarában sétálva a Szent György szökőkutat pillantottuk meg, amely tökéletesen illik kellemes környezetébe. Lépten-nyomon a magyar kultúra kincseit láttuk: lett légyen szó épületekről, emlékekről vagy az emberekről. Gyakori, hogy nyelvünkön inkább szóba elegyedtek velünk, mint angolul. A trafikos néni válasza az angolra csak fejrázás volt, de a magyar szóra már megeredt a nyelve. 
 
Pozsony, StrapackyEkkor már alaposan megéheztünk, megszomjaztunk, kissé el is fáradtunk, így ideje volt felkeresni egy kis éttermet a belvárosban, természetesen egy igazi szlovák menü reményében. Az idelátogató turisták közül sokan a jellegzetes nemzeti ételt, a szalonnás, juhtúrós galuskát, a sztrapacskát (kint Strapacky) rendelik, mások pedig a knédlit. Mi is a jól bevált sztrapacskát választottuk, ám egy kis meglepetés ért bennünket, hiszen a túró, a szalonna és a tejföl helyett a galuskára kolbász és káposzta került. Ez talán valamilyen pozsonyi specialitás lehet, gondoltuk, de célját beteljesítette, nem maradtunk éhen. Mellé a sajátos szlovák italt, a kólára emlékeztető, érdekes ízű Kofolát ittuk.
 
Szent Márton székesegyház, PozsonyMost már jóllakva, megpihenve folytathattuk utunkat a belvároson keresztül az utolsó célpontig, a pozsonyi várig. Útközben még számos látnivalóval találkozunk. Többek közt a Mirbach palotával, vagy a középkori város egyetlen fennmaradt kapujával, a Mihály-kapuval. Pozsony nevezetességei között ne felejtsük el megemlíteni a templomokat, amelyekben különösen bővelkedik.  A tavaszi szombatok egyik hátránya azonban a rengeteg esküvő, amelyet ilyenkor tartanak. Az itteni lakosok között sok az evangélikus (1882-ben Evangélikus Teológiai Akadémiát is létesítettek itt), de más felekezetek templomaiban sincs hiány. Így csak kívülről csodálhattuk meg a trinitáriusok,a kapucinusok és a ferencesek templomát, amelyek azért így is nagyszerű látványt nyújtottak. Bánatunkra hasonlóan jártunk a Szent Márton székesegyházzal is, amely Pozsony gótikus koronázó temploma. Tizenegy magyar királyt (például Mária Teréziát is), és nyolc királyi feleséget avattak itt fel. Erre a tornyon található magyar királyi korona aranyozott mása is emlékeztet.
 
pozsonyi várKirándulásunk méltó zárása volt a pozsonyi várban tett séta. Mai pompáját látva, nem is gondolná az ember, hogy erről az építményről már 907-ből is írásos emlékeink vannak. Sokáig magyarok birtokolták, és olyan királyok és királynők töltötték itt szívesen idejüket, mint Mátyás király, vagy Mária Terézia. Szép kis utak és lépcsők vezetnek felfelé, idilli hangulatot árasztva, akárcsak a vár tövében fekvő udvar. Így, tavasszal különösen szép a virágzó fák és bokrok látványával együtt. A vár nemrég lett felújítva, az összhatás: ragyogó, letisztult és egyszerű. Csodálatos a kilátás innen a Dunára és a város egészére, tehát érdemes itt elbúcsúzni a szlovák fővárostól. Miután ezt mi is megtettük, magunk mögött hagytuk Pozsonyt, de utoljára még jó volt visszanézni a távolban magasodó négy toronyra.
 
Szili Eszter

Kapcsolódó cikkek:

Dér Denisa titkos receptje az élethez >>  A pozsonyi születésű, szlovák származású színésznő szerepe a magyar kultúrában

Krasznahorka vára, örök szerelemk őrzője >>

Gömörszőlős kincsei >>