logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Szerzetes, aki felforgatta a világot

Szerzetes, aki felforgatta a világot

Luther Márton, reformáció, humanizmus, bibliafordítás, Biblia, Wittenberg, WormsLuther Márton és a reformáció

A reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos gondolatait, hittételeit.

Gyermek- és ifjúkora

Luther Márton 1484. november 10-én született Eislebenben, a Német Fejedelemség területén. Apja egy paraszt fia, aki később bányász lett. Márton fiúk születése után nem sokkal Eislebenből Manzfeldbe költöztek, hogy az ottani rézbányák egyikében munkát vállaljon. A szerény vagyonnal rendelkező Luther megtalálta számítását, 1491-re Manzfeld legtekintélyesebb családjai közé tartozott. Luther édesanya, Margarete Luder, otthon a gyerekekről és nevelésükről gondoskodott. Luther véleménye szerint édesanyja szigorú nevelőnő volt. Luthert öt éves korában apja a mansfeldi latin iskolába íratta be, ahol régi, középkori módszerekkel folyt az oktatás. A kisdiákokba a szó szoros értelmében beleverték a latint, az írást és olvasást. Luther későbbi visszaemlékezéseiben csak "szamáristállónak" és "ördögiskolának" nevezte az intézményt. 1497-ben Luthert Magdeburgba küldte apja a sokkal igényesebb "Közös Élet Testvérei" rend Luther-testvérekfalai közé. Majd 1498-ban Eisenachban folytatta tanulmányait, miközben ottani rokonaiknál lakott. A család jó anyagi helyzete megengedte, hogy Luther 1501-ben tanulmányait az Erfurti Egyetemen megkezdhesse. Apja minden nélkülözhető garasát elsőszülött fia képzésére fordította, hiszen jó hírű jogászt és úriembert akart faragni Márton fiából.

Az Erfurti Egyetemet 1392-ben alapították, Luther ifjúkorában a legfontosabb német egyetemek közé tartozott, így apja választása egyértelmű volt. A középkori egyetemi rendszer szerint először az alapstúdiomokat kellett elsajátítani (az úgynevezett hét szabad művészetet: a grammatikát, retorikát, dialektikát, asztronómiát, aritmetikát, geometriát és zenét) , s csak ezután hallgathattak jogi, illetve teológiai stúdiumokat a diákok. Luther 1502-ben kapta meg az akadémiai fokozatot, 1505-ben pedig a bölcsészettudományok magisztere lett. Apja rendkívül büszke volt rá és remélte, hogy fia jogásznak tanul tovább, s a választófejedelem udvarában kap majd állást.

Sorsfordulat: Luther Márton szerzetes lesz

vihar, Luther megtéréseTanulmányai közben, 1505. július 2-án, a nyári szünetben hazafelé tartva egy nagy viharba került, s égi segítségért fohászkodott: megfogadta, hogyha életben marad, szerzetesnek áll. Fogadalmát meg is tartotta, amelyen környezete nagyon meglepődött, hiszen Mártont életvidám embernek ismerték. Apja fenyegetése és a család rosszallása ellenére is belépett az Ágoston-rend erfurti kolostorába, majd 1506-ban szerzetesi fogadalmat tett.
A szerzetesi élet minden reguláját pontosan be- és megtartotta, bár ez az életmód rendkívüli fegyelmezettséget követelt. A szerzetesek napjai imádkozással, böjtöléssel és munkával teltek. Luther a Bibliával szerzetesi évei alatt kerül közeli kapcsolatba. 1507-ben áldozópappá szentelték. Ebben az évben kezdte meg teológiai tanulmányait az Erfurti Egyetemen. A skolasztika mellett kapcsolatba kerül a humanizmus gondolataival is, amely főként a fennmaradt ókori szövegek eredeti nyelven való vizsgálatát jelentette. Ekkor kezdte el az eredeti görög és héber nyelven tanulmányozni a Bibliát. Luther professzori évei alatt vívódó, Isten kegyelmét kereső ember volt.  A Római levél alapos tanulmányozása közben vált világossá számára, hogy az ember csak és kizárólag Isten kegyelméből igazulhat meg, nem pedig jócselekedetek által. „Az igaz ember pedig hitből fog élni”  -olvashatjuk a Bibliában (Róm.1,17). Luthert saját írásai szerint ez a döntő felismerés a wittenbergi kolostor toronyszobájában érte. Luther körül ezt követően egy teológuskör alakult, amelynek tagja volt Nikolaus von Amsdorf és Karlstadt (Andreas Bodenstein) is. 1514-ben Luther a wittenbergi városi templom prédikátora lett.

1517. október 31. :  a híres kilencvenöt tétel kifüggesztése

Wittenberg, Luther-templomBizonyos idő után észrevette, hogy sokan a wittenbergiek közül nem hozzá járnak gyónni, hanem helyette a brandenburgi és anhalti városokba utaznak búcsúcédulát  vásárolni. A búcsúcédula árusítása, amely tulajdonképpen a gyónást helyettesítette, a lelki üdvösség  megvásárlását jelentette, amit Luther teljes mértékben helytelenített. Szilárdan hitt abban, hogy mindenkinek egész életében Isten kegyelmében alázatosan bízva kell élnie.

(A búcsúcédulákkal való kereskedés 1507-től kezdve drámaian megnőtt, mert a római kúriának és a búcsúlevelek németországi árusításával megbízott Albrecht von Brandenburg püspöknek egyre gyakrabban akadtak pénzügyi problémáik. Johann Tetzel dominikánus szerzetes Anhalt és Brandenburg tartományokban árulta a búcsúcédulákat, mint egy vásári kofa, ezért sok legenda keletkezett róla. A korabeli tudósítások szerint Tetzelnél még a halottak bűneit is meg lehetett gyónni. Tetzel szólásmondása volt: "Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt", azaz, "Amint a pénz a ládában csörren, lelked rögtön a mennybe röppen" .)

Búcsúcédulák1517. október 31-e előtt Luther már többször is prédikált a búcsúcédulák kereskedelme ellen. De ezen a napon - miután a búcsúcédula instrukcióját elolvasta - írt egy levelet egyházi feletteseinek. Abban reménykedett, hogy a nézeteltéréseket és visszaéléseket megszüntetik. A levélhez csatolta 95 tételét, melyet egy építő párbeszéd, vita (disputa) alapjául szánt. A legenda szerint  ezen a bizonyos napon a tételeit hangos kalapácsütésekkel kiszegezte-e a wittenbergi vártemplom kapujára. Az írást egyébként felettes püspökein kívül néhány barátjának is elküldte. A reakció nem volt azonnali. 1517 végére nevezetes tételei nyomtatásban is megjelentek Lipcsében, Nürnbergben és Baselban. Egyes humanista tudósok és fejedelmek egyetértettek vele, de a római kúria a tételeket teljes mértékben elutasította. A legnagyobb kritikát természetesen magától Tetzeltől kapta. A szerzetes halállal is megfenyegette azt követelve, hogy Luthert is égessék meg, mint Husz Jánost. A püspökök reakciója lassú volt és óvatos. Először a pápát értesítették a "lázadásról", majd Luther feletteseit kérték meg, hogy csillapítsák le őt. A Luther által ismertetett hibákat néhány püspök a reformáció elején még elismerte.

A wormsi birodalmi gyűlés

Luther Márton, Martin Luther, Wittenberg, Reformáció

Luther-rózsa

Tetzel fenyegetése majden valósággá vált: Luthert a pápa 1520. június 15-én az Exsurge Domine pápai bullával kiközösítette (egyházi átokkal sújtotta) és eretneknek nyilvánította. A német császár  Wormsba idézte Luthert, hogy visszavonassa vele tanait, ám a  fejedelmek, kik Luther oldalán álltak, abban reménykedtek, hogy a küszöbön álló események révén Róma politikai ereje Németországban gyengülni fog. Luther 1521. április 2.-án indult el Wormsba. Már az odautazás sem volt az egyház által elvárt vezeklésmenet. A birodalmi gyűlésre utazás ugyanis inkább egy diadalmenethez hasonlított: Luthert mindenhol nagy lelkesedéssel fogatták. Útközben Eisenachban, Gothaban és Erfurtban prédikált. Wormsban is, ahova április 16-án érkezett meg, a nép ünnepelve fogadta. Luther fellépése a birodalmi gyűlésen tárgyilagos, okos és jól kiszámított volt. Kétszer kellett a császár előtt megjelennie és mindkét alkalommal egyértelműen felszólították, hogy tanítását vonja vissza. Luther viszont nem látott semmi bizonyítékot tételei és nézetei ellen, amely miatt kénytelen lett volna azokat visszavonni:

"Amennyiben engem az Írás tanúságával vagy észérvekkel meg nem győznek, mert én a Pápának és a zsinatoknak nem hiszek, mivel bizonyos, hogy gyakran tévedtek és sajátmagukkal is ellentmondásba keveredtek, így én az általam idézett szentírási helyek alapján meg vagyok győzve lelkiismeretemben és Isten szavainak fogságában. Ezért nem akarok semmit sem visszavonni, mert a lelkiismeret ellen tenni nem lehet biztos és gyógyító sem. Isten segítsen meg engem! Ámen." -mondta.

Luther Biblia-fordítása németre 1534Ám a megpróbáltatások ezzel még nem értek véget. Mivel a császár birodalmi átokkal súlytotta Luthert, vagyis bárki szabadon üldözhette és megölhette, Bölcs Frigyes szász választófejedelem, a hazafelé vezető úton Luthert, hogy megőrizze életét, inkább elraboltatta, és biztonságos helyre, Wartburg várába vitette.

Luther ezt követően idejének nagy részében azt a Bibliát fordította görögről németre, amelyre hivatkozott Wormsban. Az Újszövetség lefordításával nagyjából tíz hét alatt elkészült, ami emberfeletti teljesítmény. Ezt a fordítást később Melanchtonék átnézték, majd 1522 őszén kinyomtatták: ez lett az úgynevezett "Szeptemberi-Biblia". A kiadás nagy népszerűségre tett szert, óriási mennyiségben elkelt, hiszen az első anyanyelvre fordított biblikus szöveg volt. Az Újtestamentum nyelve vezetett aztán német irodalmi nyelv kialakulásához, s példát mutatott más nemzeteknek is, saját anyanyelvükre fordítani a Bibliát.

evangelikus.mindenkilapja.hu nyomán ismertseg.hu

Kapcsolódó cikkek:

Mi a vallás? >>

Isten ajándéka >> 

Tüzes szemű szentek >>

Az iszlám vallásról >>