logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Színház az egész világ

Színház az egész világ

Anna Karenina 2012, John WrightJohn Wright Anna Kareninája

Hollywood megajándékozott minket egy újabb Anna Karenina feldolgozással. A büszkeség és balítélet után John Wright ismét egy halhatatlan klasszikushoz nyúlt, Tolsztoj Anna Karenina című regényét vitte vászonra. Helyezkedjenek kényelembe és figyeljék, ahogyan elhúzzák a nehéz, vörös bársonyfüggönyt. A fények kigyúlnak, a zenekar rázendít. A szereplők életre kelnek  lássuk, megérdemlik-e darab végén a visszatapsot? 

Nem volt könnyű dolga Joe Wright rendezőnek, amikor az Anna Karenina vászonra vitele mellett döntött. Egyrészről a film történetét adó regény igencsak megszabja a tartalmi kereteket, mindemellett számtalan feldolgozás látott már napvilágot az elmúlt évtizedekben. Jogosan merül fel a kérdés: Alá tudja támasztani a rendező ennek az „új” Anna Kareininának a létjogosultságát?

Anna Karenina, 2012. Keira.Knightley.Régi történet új köntösben

A film sikeresen rukkol elő egy újítással: színházat teremt a mozi nézők elé. A 19. századi oroszországi elitet megbotránkoztató hűtlen asszony esetét olyan köntösbe ágyazza, ami leginkább egy nagyszínpados darabra emlékeztet. Van egyfajta szürreális átfedés az egész alkotásban azzal, hogy minden jelenetet színházi utalások fognak össze. Az egyik pillanatban még a közönség előtt bontakozik a ki a szerelem a két főhős, Anna Karerina és Vronsky gróf között; a másik pillanatban pedig Alekszej magába roskad a kulisszák mögött, miközben körülötte a díszletet pakolják.

Üzenete van annak, hogy a filmet színházi körülmények közé helyezik. Reflektorfénybe kerül a társadalom, ahol mindenki szerepet játszik, és meg akar felelni az elvárásoknak − akár csak a látszat szintjén is. Ezzel a rendszerrel helyezkedik szembe Anna Karenina karaktere, akit az őzike tekintetű, gida testű Keira Knightly alakít. Sajnos, túl gyenge a kisugárzása ehhez a szerephez. Nem tudja hitelesen hozni azt az asszonyt, aki szerelméért vállalja, hogy a társaság peremére szorul.

Anna Karenina 2012, Aaron JohnsonCsalódni egy férfiban és beleszeretni egy másikba

Az igazi csalódást azonban nem a címszereplő választása okozza, hanem a Vronsky grófot megtestesítő Aaron Johnson. Noha a romantika túlfinomodott férfi-alakjától nem áll távol a karakter, a mai nézőnek képtelenség elhinni, hogy Anna Karenina olthatatlan, szenvedélyes szerelemre gyullad egy olyan ember iránt, akiből hiányzik az elemi férfiasság. Nem is lehet eldönteni, mi a kiábrándítóbb: az abszurd frizurája sima arcának kontrasztjában, vagy a rettentően feminin megjelenése, ami piperkőc mozdulatokkal és díszes fehér ruhákkal válik hangsúlyossá. Igazán kár, hogy az irodalmi remekműben hangsúlyos figura ennyire hiteltelen ebben a filmben.

Viszont a megcsalt férjet játszó Jude Law üdítő látvány. Nagyon is meggyőzően hozza a rideg, érzelmi világát nehezen kifejezni tudó, de mély és tiszta erkölcsű karaktert. A benne lejátszódó küszködés jobban érthető a néző számára, mint a címszereplő és szerelme vergődése. A végső jelenet is Karein-é, akárcsak a győzelem: ő végül képes megbékélni az életével. 

Anna Karenina 2012, Első sorból kukucskálhatunk a kulisszák mögé

A filmnek lehetősége lenne alaposan bemutatni egy boldogtalan és képmutató társadalmat, érdekből és szerelem nélkül köttetett házasságokat, az asszonyok kiszolgáltatottságát, anyák elköteleződését a család és a gyerekeik iránt, a féltékenység és szerelem pusztító erejét. Ennek ellenére a történetben rejtőző dráma, társadalmi válság és lélektani átalakulás nem kap kellő hangsúlyt. Mégis, nézzük el  ennek a feldolgozásnak. Hiszen nem is ezt tűzi ki célul, hanem a mozi székünket szeretné  130 percre számozott páhollyá változtatni.

Péter Elena
/Fotók: beyondhollywood.com, port.hu, funpop.com/