logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Te is Noé fia vagy

Te is Noé fia vagy

Virág Melinda kortárstánc-művész–koreográfussal beszélgettünk

Virág Melinda 2002-ben kezdett el tánccal foglalkozni. 2005–2006-ban a MU Terminál ösztöndíjasa, 2006-tól a Közép-Európa Táncszínház, 2008 óta pedig az Artus – Goda Gábor Társulatának tagja. Rendszeresen dolgozik együtt neves koreográfusokkal, állandó vendégművésze például Gergye Krisztián Társulatának. Az elismert kortárstánc-művésszel és koreográfussal a MÜPA-ban október 1-én bemutatott Noé fiai című darab kapcsán beszélgettünk.
 
– A Noé fiai című előadás során a Trio Inceptionnel dolgoztál. Kik ők, és hogyan ismerkedtél meg velük?
 
– A Trio Inception három zenészből álló társulás: egy zongorista (Kiss Péter), egy csellista (Háry Péter) és egy kürtjátékos (Szendrey Dániel). Ők gyerekkori barátok, gyakorlatilag együtt nőttek fel, és tavaly jöttek rá arra, hogy bármennyire is szeretnének együtt zenélni, nem nagyon tudnak, mivel a zenetörténetben nemigen van olyan zenemű, ami erre a hangszerapparátusra íródott volna. Így aztán felkértek fiatal, kortárs zeneszerzőket, hogy írjanak erre a három hangszerre műveket. Az volt az egyetlen szempont, hogy a három hangszerre íródjanak a darabok. Erre a felkérésre születtek rövidebb etűdök, amelyekből januárban elő is adtak négyet a FUGA-ban (a Budapesti Építészeti Központ kulturális-információs bázisa – a szerk.), ez egy egyalkalmas koncert volt.
Én a Trióval a Budapest Filmharmónián keresztül ismerkedtem meg. A Filmharmónia kérte fel a őket, hogy zenéljenek a a szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztiválon, és tőlük származott az az ötlet is, hogy milyen jó volna, ha ez nem egy klasszikus, megszokott koncert lenne. Engem pedig már azzal keresett meg a Filmharmónia, hogy van ez a 8-10 kortárs komolyzenei etűd, erre szeretnék, ha komponálnék valamit. Gyakorlatilag teljesen szabad kezet kaptam, ők tulajdonképpen csak annyit fogalmaztak meg, hogy készítsek koreográfiákat. Végül öt művet választottam ki, és engem az érdekelt leginkább a dologban, hogy hogyan tudom ezeket egy közös pontba összefűzni. Azt mindenképpen el akartam kerülni, hogy ezekre a rövid etűdökre csupán mozgásformákat vagy mozgást komponáljak.
A szombathelyi „találkozás” után komoly bizalmat élveztünk a Filmharmónia részéről. Nagyon tetszett nekik a munka, amit láttak tőlünk, ezért is hívtak meg minket a MÜPA-ba, ahol a Korunk zenéje című programsorozat részeként volt látható a darab.
 
– A budapesti előadás első részében egy közös improvizációt láthattunk. Ha jól tudom ez Szombathelyen nem egészen így volt.
 
– A szombathelyi előadás úgy nézett ki, hogy az első felében azok a zenei művek hangzottak el, amik a darabba nem kerültek bele, a második felében volt látható a táncszínház. Ez egy klasszikusabb, hagyományosabb koncerthelyzet volt.
Engem már a szombathelyi munka kapcsán is érdekelt egy improvizációs helyzet a zenészekkel. Felmerült ennek a lehetősége, de akkor még korainak éreztem, hiszen első találkozásról volt szó, másrészt pedig több időre lett volna szükségünk egy ilyen munkához.
 
– Tehát az improvizáció a te ötleted volt. Hogyan készültetek rá?
 
– Az ötlet tőlem ered. Sokat beszélgettünk, ki mit gondol magáról az improvizációról. Felkeltette a figyelmemet és nagyon érdekelt az, ahogyan Marci (Debreczeni Márton – a szerk.) gondolkodik róla, így felkértem ennek megrendezésére. A zenészek is abszolút nyitottan fogadták nemcsak a feladatot, a helyzetet is. Ami nagyon lényeges, hogy közös improvizációról van szó a zenészekkel, tehát ez nem egy szólóhelyzet zenei kísérettel, éppen ez az, amit nagyon fontosnak tartottunk elkerülni.
A munka úgy épült fel, hogy Marcinak már korábban volt egy elképzelése a struktúráról. Ez a váznak három tétele: Mag, Tengely és Szálkák.
Maga a felkészülés körülbelül három hét intenzív munkából állt, tényleg kifulladásig dolgoztunk. Minden próba természetesen improvizációval telt. Kezdetben csak egy-egy tételen dolgoztunk. Együtt megvitattuk az észrevételeinket, ki mennyire figyelt vagy nem figyelt a másikra, a kitűzött feladatokra majd, újra nekifutottunk. Ehhez mindenképp szükség volt valakire aki „vezényli” a próbákat, rendez bennünket. Tehát a váz, a struktúra adott volt, és hogy azon belül ki mit csinál, az gyakorlatilag tényleg az „itt és most” helyzete volt.
Nekem nagyon komoly feladatot jelentett, és a legnagyobb kihívás a koncentrált figyelem folytonos fenntartása volt. Ha ebből kiesek vagy kizökkenek, akkor azt nagyon gyorsan fel kell ismerni, és vissza kell lépni a többiekhez. Ez nehéz. Azt hiszem, nagyon fontos lépéseket tettünk meg, de biztos, hogy az útnak még nagyon az elején járunk.

– Ezek szerint szeretnél az improvizációval a jövőben is komolyan foglalkozni.
 
– Egyrészt azért is merült fel bennem az improvizáció gondolata, mert úgy érzem, hogy ez most igazán foglalkoztat. Az előző egy-két évben azokban a darabokban, amik önálló munkáim voltak (alkotói, koreográfusi munkák), szólóhelyzettel, illetve improvizációval komolyabb szinten nem foglalkoztam. A jövőben ezt fontos feladatomnak érzem. Ez a munka egyfajta előkészítésként is felfogható a következő vállalkozáshoz.
 
– Az est második része a Noé fiai címet viselő táncelőadás volt. Hogyan válogattad ki a táncosokat?
 
– A három fiú közül Marcival dolgoztam együtt korábban, a másik két fiút, Lipka Petit és Szász Danit más-más előadásokból ismerem mint előadókat, de közös munkában nem vettünk részt ez előtt. Amiért őket választottam, annak több oka van. Az kevésbé érdekelt, hogy ki milyen technikai ismerettel rendelkezik. A karakter volt a meghatározó. Sokat hallgattam a zenéket, voltak vízióim meg képeim, ötleteim, persze az elején még csak foszlányokban, de azt tudtam, hogy milyen energiájú, milyen karakterű figurákkal szeretnék dolgozni. 
 
– Mi fogott meg a Noé-történetben? 

– Az igazság annyi, hogy mindenképpen férfi trión akartam dolgozni. Mikor a Filmharmónia megkeresett, én épp megnyertem a Fülöp Viktor ösztöndíjat, az alkotóművészi támogatást. A pályázatomban is férfi trióról írtam. Gyakorlatilag ötvöztem azokat a dolgokat, amik aktuálisak voltak, és megtaláltak abban az időben. Noé fia tulajdonképpen bárki lehet, vagyis te is Noé fia vagy, tehát ez így eléggé szabad gondolat kört ad. Közvetlenül a bibliai történethez lazán kapcsolódik, nem a történetet dolgozza fel, inkább továbbgondolja azt. A Noé fiai valójában három férfi lehetséges konstellációja, továbbgondolva a vízözön utáni időt.
Sokan a történetet akarják megfejteni a táncszínházi előadásokban. Valójában az a fontos, hogy mindenkinek saját története van. Ha megnézed az darabot, látod, hogy nagyon erős vizualitást hordoz. Én azt gondolom, a legfontosabb az, hogy a néző „hagyva van”, hogy megvan adva a lehetőség arra, hogy egy saját asszociációs utat járjon be. Persze nekem is megvannak a saját asszociációim, amiből ezek a dolgok megszülettek, de lehet, hogy egy másik néző teljesen másképp értelmezi. És ez egyáltalán nem baj. Ha már kapcsolódni tud hozzá, az már nagyon jó. Egyébként született sok más verzió is, és sorrendiségét nézve ez volt a legegyszerűbb, a „legolvashatóbb”. Az utolsó napokig sokat hezitáltam azon, hogy melyik mellett állapodjak meg, végül Marci győzött meg engem. Őt nem csak előadóként kértem fel  erre a munkára, hanem mint gondolkodótársat is. Nagyon sokat segített abban, hogy végül mi hol kapott helyet, és hogyan.
 
– Mikor láthatják az érdeklődők legközelebb az előadást?
 
– Mindenképpen vannak terveim a darabbal kapcsolatban, viszont ez biztosan a jövő évadra marad. Annyit mindenesetre elárulhatok, hogy nagyon szeretnék a Noé fiaiból egy egész estés darabot csinálni. Hogy hol játsszuk? Jelenleg keresem a helyét...
 
– Addig is: milyen darabokban játszol most, min dolgozol, mik a terveid a jövőre nézve?
 
– A legközelebbi előadás a Szüsziphosz reggelije lesz november elején az Artusban (Artus Kortárs Művészeti Stúdió – a szerk.), majd decembertől folytatjuk, vagyis elkezdjük és folytatjuk a munkát Marcival, aminek a tengelye szintén az improvizáció.
Ezeken túl vannak további terveim, terveink is. Több projektre adtuk be a pályázatunkat, az a jövő zenéje, hogy ezekből mi valósulhat meg.
 
Párniczky Ádám