logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Új életre kelt Mozart operája

Új életre kelt Mozart operája

Bretz Gábor és Cser Krisztián Don Giovanni és Leporello szerepében. Erkel Szníház 2013. március 7. Fotó: Csibi Szilvia.

Don Giovanni az Erkel Színházban

Március 7-én és 9-én a korábbiaktól eltérő szereposztásban láthatta a közönség Mozart Don Giovanni című operáját a nem sokkal azelőtt nyílt Erkel Színházban. A rendezés teret adott az Operaház ifjú énekeseinek, hogy ebben a csodálatos darabban megcsillogtathassák és egyben lemérjék tudásukat, bemutathassák tehetségüket. A kísérlet jól sikerült. A címszerepet először éneklő Bretz Gábor és Leporellót első alkalommal alakító Cser Krisztián tökéletes párosnak bizonyult, ahogy Miksch Adrienn Donna Annája és Tarjányi Tamás Don Ottaviója is szép élményt nyújtott. A közönség tapsviharától, ujjongásaitól visszhangzott az új Erkel Színház.
 
Mozart Don Giovannija örök klasszikus az operairodalomban. Már az 1787-es prágai ősbemutatót is örömmel fogadta a közönség, amely azóta töretlen népszerűségnek örvend. Mozart egyik legsűrűbb zenei szövetű, legdrámaibb, sötét hangvételű operája, bár a vígoperák, illetve „játékos drámák” (dramma giocoso) közé sorolja a szakirodalom. Főhőse a legendás szívtipró, Don Giovanni, akinek a szerelem és hódítás a legfőbb érték a világon, ám ezért a hitvallásáért kész vállalni a halált is.

Don Giovanni, Erkel Színház 2013. március 7.

A drámai konfliktust a társadalmilag elfogadott viselkedési normák és Don Giovanni öntörvényűségének összeütközése jelenti, ami minden korban aktuális probléma lehet. A kérdés inkább az, hogy a felvilágosodás atmoszféráját magán viselő, számunkra kicsit ódivatúnak ható darab hogyan tud utat találni a mai közönséghez. Pláne akkor, ha egy olyan, korhűségre törekvő rendezést láthatunk, mint jelen esetben Gianfranco de Bosio-é. A kicsit régies, avíttnak ható az Operában 2011 óta repertoáron tartott darab a fiatal operaénekeseknek hála új élettel, melegséggel telítődött, ami a kopár színeket alkalmazó díszlet fakóságát is feledtetni tudta. Ezen a két előadáson nagyon látszott, hogy ami igazán élővé tesz egy operát, az az énekesek játéka.

Mozart Don Giovanni, Erkel Színház, 2013. március 7, Keszei Bori, Cser Krisztián. Fotó: Csibi Szilvia

Don Giovanni gátlástalan figurája mellett különösen Leporello karaktere „viszi el a hátán” az egész művet. Ha ő nem lenne, kis túlzással szerelmesek unalmas ömlengéseiből állna a darab. Cser Krisztián ebben a szerepben végre energikus, humoros figurát játszhatott, ami sok komoly, súlyos szerepe után már nagyon ráfért. Alakításában Leporello gazdájáért aggódó, alapjaiban tisztaszívű, szerethető, szimpatikus figura, aki maradéktalanul meg is nyeri a közönséget. Bár egyes kritikusok szerint „túl sokat adott” mind hangjában, mind gesztusaiban a szerepbe, szerintem értelmetlen lett volna visszafognia Miksch Adrienn Donna Anna és Tarjányi Tamás Don Ottavio szerepében. Mozart, Don Giovanni, 2013. március, Erkel Színház. Fotó: Nagy Attilamagát. Pont ez az erőteljes, koncentrált jelenlét kellett ahhoz, hogy szinte egyedül ellenpontozni tudja a szereplők drámai komolyságát. (Mások szerint pedig nem ő adott túl sokat, hanem a többi énekesnek volt hozzá képest kisebb formátumú a hangja, játéka).
Telitalálat, hogy a darabban szerepet is cserélő úr és szolgája korban és külsőben is hasonló, ketten nagyon jól kiegészítik egymást, dinamikus játékukkal lendületet adnak a műnek. 
Bretz Gábor könnyedén játszotta a démonikus, hedonista, másokat semmibe vevő csábító szerepét.
 
Donna Anna szerepében Miksch Adriennt láthattuk, vőlegényét, Don Ottaviót a darabban Tarjányi Tamás alakította. Jó szerepválasztás volt ez is. Nagy örömmel láttam, hogy Tarjányi Tamás Don Ottaviója nem egy puhány, nőies lelkületű, szenvelgő figura volt, hanem, bár fiatal, érzékeny és tapasztalatlan, de mégis szenvedélyes, karakán férfi. Ezt a férfiasságot legszebben áriái megformálásában mutatta, nekem külön élményt nyújtott ebben a felfogásban, „csöpögéstől mentesen” hallani a Dalla sua pace kezdetű áriát.
Keszei Bori Zerlinaként olyan természetesen tudta az együgyű, buta falusi lánykát játszani, hogy öröm volt nézni, modorosság, mesterkéltség nélkül énekelt, bár a március 7-i előadáson  pontosabban intonált. 

Szabóki Tünde Donna Elvira szerepében. Erkel Színház, 2013. március 7. Mozart, Don Giovanni, Fotó: Csibi Szilvia

Az idősebb énekesek közül a Donna Elvira szerepét éneklő Szabóki Tünde hangja volt erőteljességében párja Cser Krisztiánénak (talán ezért is szoktak koncerteken többször is együtt énekelni). Bár hallottam olyan véleményt, hogy ezt a karaktert fiatalabb énekesnőre kellett volna osztani. Szerintem pont azáltal volt még megrázóbb Donna Elvira Don Giovanni iránt érzett szerelme, hogy személyének súlyát nem csak érzelmeinek mélysége, nemesasszonyként való tiszteletreméltósága, hanem még kora is fokozta. A második előadásnál kicsit az éneklés rovására elragadták az énekesnőt az érzelmei, de összességében kiváló alakítást nyújtott.
A Bretz Gábor − Cser Krisztián operaénekesek nevével fémjelzett Don Giovanni meghódította a közönséget. Az opera után a ruhatárnál mosolygó, fellelkesült emberek várakoztak, és ez a mondat ütötte meg a fülemet: „Egy ilyen előadáshoz nem kell a New York-i Metropolitanbe mennünk!”
 

Cser Krisztián operaénekes, Fotó: Herman Péter.A siker ösvényén

A szellemileg-fizikailag is nagy megterhelést jelentő, egy nap szünettel bemutatott két előadás után kérdeztem a pályáján Leporello szerepével jelentős állomáshoz érkezett operaénekest, Cser Krisztiánt.
 
− Mekkora feladat elé állított téged ez a szerep?
 
− Nem volt számomra ismeretlen, Medveczky Ádám karmesterrel már megtanultam a Zeneakadémián. A mostani előadásban különlegességnek számító Zerlina-Leporello kettőst pedig koncerten előadtam korábban Szegeden. Készültem rá, vártam, jókor jött és nagyon jól érzem magam ebben a szerepben, bár Mozartot mindig nehéz énekelni. Leporello megformálása minden szempontból összetett feladatot jelent. Nagy hangterjedelmet igényel, sokféle hangon szólal meg, árnyalt a karaktere is. Ennek ellenére nagyon jól fekszik. Bár nehéz szerep, nem vett ki hangban belőlem annyit, mint amire számítottam. Nagy bizonyság volt számomra is, hogy végig tudtam játszani egy ekkora szerepet. Az első előadás alatt, mint a Forma 1-es versenyzők, én is fogytam három kilót…
 
− Mennyi idő kell egy ekkora szerep megtanulásához mind zeneileg, mind a szerep színészi megformálásához?
 
− Pontosan nem tudom megmondani. Már augusztusban elolvastam a szöveget, megnéztem a szavak jelentését, átnéztem előbb a recitativókat, majd az áriákat, folyamatosan készült bennem a karakter. Majd január-február körül kezdődtek a próbák.
 
− Mit jelent számodra ez az opera és azon belül is Leporello figurája?
 
− Gyerekkorom óta sokat hallgattuk otthon, nagyon szeretem a Don Giovannit. Mozart talán legjobb operája. Időtálló, univerzális a témája, minden korban aktuális. Leporello egyénisége érdekes az operában. Míg Don Giovanni a saját rendszerében, erkölcsi világában él, ami különbözik a szokásostól, addig Leporello a két világ közötti transzmitter (közvetítő). Az ún. normál életből érkezik ebbe a másikba, de igazán nem lesz részese, hiszen alapvetően tiltakozik, még akkor is, ha bizonyos elemeit szereti. Nem teljesen kategorizálható, nem csak buffo szerep. Jó volt Bretz Gáborral énekelni, jól kiegészítettük egymást a színpadon. Remélem, egyszer a címszerepet is elénekelhetem.
 
− Kedvenc Leporellóid?
 
− Természetesen nagy példaképem, Polgár László, illetve a Metropolitan énekesének, Ferruccio Furlanetto-nak az alakítása tetszik legjobban.
 
− Milyen érzés az Erkel Színházban énekelni?
 
− Nagyon jó! Jó az akusztikája és hatalmas, kétezer néző befér.
 
− Hogyan tartod magad szellemileg és fizikailag formában?
 
− Általában minden nap gyakorolok, foglalkozom a darabjaimmal és járok a tanáraimhoz énekórára: Johannes von Duisburghoz és Antalffy Alberthez. Emellett tornázom otthon és ha jó idő van, biciklizem.
 
− Legközelebb milyen előadásokban hallhatunk?
 
− Március 15-én Rómában a Római Magyar Akadémián éneklem Bartók A Kékszakállú herceg vára című operában kedvenc szerepemet, a Kékszakállút, majd Bach Máté passiójának Mendelssohn-féle átiratában szerepelek, Richard Strauss Ariadné Naxosban című operájában, a Don Carlosban, a Tosca-ban.
 
Édes Borbála
/Fotók: Csibi Szilvia,  Nagy Attila, Herman Péter/.
/Az interjú március 10-én készült/.

Kapcsolódó cikkek:

Csak tiszta forrásból >>

A kortalan Hunyadi László >>

Operaidő >>