logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Ki volt Xantus János?

Xantus János

Távolról is emelte szülőhazája fényét 

Xantus János (1825. október 5. – 1894. december 13.)  

Lelkes honvédtüzérként éli meg első csatáját, majd emigránsként sorra győzi le az akadályokat, bejárva messzi, alig ismert tájakat. A kalandvágy mellett gyűjtőszenvedélye viszi előre. Nem aranyat keresett, hanem kincseket, melyekkel a magyar tudományos életet gazdagítja. Abban a korban élt, amikor nemcsak külföldön becsülték meg a magyar kutatókat, hanem szülőhazájukban is elismerték őket.
 
Görög eredetű erdélyi családból származó Csíktaplóczai Xantus János Somogyban született, Csokonyán, 1825. október 5-én. Édesapja Xantus Ignác, Széchenyi István jogtanácsosa volt, majd Somogy vármegye főügyésze. Az apja nyomdokaiba lépve jogi pályára készült. Az ügyvédi vizsgát követő évben, 1848 nyarán a somogyi nemzetőrséget szervezte. A pákozdi csatában már honvédtüzérként szolgálta hazáját. A komáromi véderő főhadnagyaként esett fogságba 1849 februárjában, Érsekújvárnál. Világos után közlegényként szolgált az osztrák hadseregben, majd sikeres szökése után Angliába utazott. Az ő helyzete sorstársaihoz hasonlóan szintén nem volt valami rózsás. 1852 júniusában Amerikába hajózott. New Yorkban próbált szerencsét először. Volt matróz, újságkihordó, boltos segéd, könyvkereskedő. Innen St. Louisba került, ahol állást kapott, mint földmérő, a Pacific Vasúttársaságnál. Beutazta Kansast és Texast. Munkája során kapcsolatba került több indián törzzsel. Sokak szerint az ő vadnyugati élményei ihlették meg Karl Mayt, aki róla mintázta Old Shatterhand alakját.
 
A vasúttársaságtól megválva New Orleansban tanított rövid ideig, majd Iowában vett birtokot, de állandóan a környező prérit járta. Ekkor tett szert a később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott növény-és állatgyűjteményének első példányaira. 1855-ben ismét útra kelt, és földmérőként a Canadian River környékén a térképezés mellett már szorgalmasan gyűjtött a Smithsonian Intézet számára. Még abban az évben lép be a hadseregbe Vésey Lajos néven. A Kansas City-től nyugatra fekvő Fort Riley-be vezényelték. Ott rátalált a szintén lelkes természetbúvárra, dr. William Alexander Hammondra, aki katonaorvosként teljesített szolgálatot. Hammond felismerte Xantus képességeit, és támogatta gyűjtői tevékenységében. Xantus, preparált állatok, növények, magvak tömegét küldte be a Smithsonian Intézetbe. Az intézet évi jelentéseiben méltatták Xantus gazdag gyűjtési anyagát, amelyből közel négyszáz új fajt írtak le a feldolgozást végző tudósok. Huszonnégy állat- és két növényfaj tudományos megnevezésében a Xantus név is szerepel.
 

Xantus János, Utazás Kafifornia déli részében

Elsőként a Philadelphiai Természettudományos Akadémia, választja tagjai közé. A katonai szolgálata alatti gyűjtött anyagból a Magyar 
Nemzeti Múzeumnak is juttatott. 1858-ban Pesten megjelent Xántus János levelei Éjszakamerikából című kötet, mely 37 levelet tartalmaz az 1852. december 1. és 1857. július 5. közötti időszakból. 1959-ben egy tengerkutató állomást vezetett Kaliforniában. 1860-ban megjelent útirajza, Utazás Kalifornia déli részeiben címmel. Még abban az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta.
A magyarországi politikai helyzet átmeneti enyhülése lehetővé tette, hogy 1861 novemberében hazajöjjön és meglátogassa családját Győrben. Kutatásai és az otthon megjelent könyve ismertté tették szerte az országban. Beszédeket tartott, felolvasott, publikált. Egy állatkert létesítését is javasolta. Az Akadémiai székfoglaló előadását 1862. január 7-én tartotta Adatok a tenger természettani földiratához címmel. Nyáron visszautazott Amerikába, ahol kinevezték konzulnak a mexikói Manzanillóba. Hivatalának környékén „főállásban” folytatta a gyűjtőmunkát. Az ott kitört zavargások miatt állomáshelyét elhagyva lehetősége volt arra, hogy elutazzon Peruba, Bolíviába és Kubába. 1864-ben végleg hazautazott, magával hozva a tekintélyes nagyságú magángyűjteményét. Itthon elkészítette az állatkert terveit. 1866. augusztus 9-én Xántus János mint igazgató, ünnepélyes keretek között megnyitotta Magyarország első állatkertjét, ahol a látogatók ötszáz különféle állatot tekinthettek meg.
  

1868-ban egy osztrák-magyar kelet-ázsiai expedícióban vett részt, több tudóssal együtt. Ceylon, Szingapúr, Bangkok, Kína, Japán után leválva az expedícióról – a hajók osztrák tisztikara és az osztrák tudósok Ausztria számára akarták a magyarok által gyűjtött és kikutatott anyagot - Borneóban a dajak fejvadászok földjén, majd Jáva szigetén folytatta kutatásait. Közben, útjáról küldte haza leveleit, fényképekkel illusztrálva. Hazatérte után 1872-ben a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé nevezik ki. Az osztály anyaga az ő gyűjteményéből áll, ami akkor Európában egyedülálló volt, és alapja lesz a majdani Néprajzi Múzeumnak. Barátjával, Rómer Flórissal bejárván az egész országot, 2500 darabból álló néprajzi tárgyú anyagot gyűjtöttek, amivel a néprajzi osztály hazai gyűjteményének alapjait vetették meg.  Elnöke volt a Néprajzi Társaságnak, alelnöke a Földrajzi Társaságnak, és más hazai és külföldi tudományos testületnek. Rendszeresen tartott előadásokat munkájának eredményéről. 1894-ben tüdőgyulladást kapott és az év december 13-án meghalt.
Xantus János a megjelent 86 értekezésen és a rengeteg általa gyűjtött tudományos anyagon túlmenően, külföldi elismertségét és kapcsolatait felhasználva mindent megtett, hogy a hazai tudományos élet európai szintre emelkedjen. Xantus János sírhelye a Kerepesi temetőben található, Deák Ferenc mauzóleumával szemben. Életéről Német István írt regényt, a Bíbor - tenger partján címmel.
 
Kökény Ferenc