logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Communio

Communio, Oláh László Mátyás szobraCommunio

Oláh Mátyás László beszél Communio című alkotásáról

A Communio a vásárlás aktusáról szól, annak szentségéről és kultuszáról a fiatal kelet európai kapitalizmusokban. A Madonna arcú, tökéletes idomú lány életből ellesett mozdulattal veszi elő pénztárcáját. Alig egy éve amikor a kapitalizmust még nem törte meg saját pazarlása, üressége és erkölcstelensége, minden jel arra mutatott, hogy ezt nemcsak lehet de szinte kötelező is így élni. A válság megtörte fogyasztói társadalomnak immár emlékműve, síremléke ez a szobor, nem lehet többé körültáncolt bálványa. A pénzügyi válság előtérbe hozta az ökológiai, emberjogi, és morális világválság problémáit is.

A fogyasztói társadalom klasszikus formája most van eltűnőben, a fogyasztásban kiteljesedő boldogság és az olcsó bőség ideje lejárt, és egy környezettudatosabb, puritánabb, lojálisabb társadalmi rend vált szükségessé.
Eredetileg egy Moszkva téri buszmegállóban láttam a mozdulatot, azzal a különbséggel hogy a lány egy pogácsát tartott a szájában amíg a táskájában pakolt, később egy angol tanárom kereste így a terem kulcsát. A mozdulat eredetileg csak egy érdekes megfigyelés volt, ami később kapott gondolati struktúrát. A 2008-as gazdasági válság baloldali fordulata előtt úgy tűnt, hogy a fogyasztásalapú piaci társadalomnak nincs alternatívája, ez az egyetlen lehetséges út egy jobb élet felé. Ám ha a végtelen fogyasztás, a végtelen mohóság és az önmagát szabályozó piac mítoszai meg is dőltek és egy idealistább, problémaérzékenyebb világ kell hogy eljöjjön.

A rendszerváltás eufóriája

Abban a történelmi helyzetben, mikor a hidegháború-vesztes Szovjetúnió a rendszerváltással elvesztette pórázon tartott Kelet Európai szövetségeseit, és kivonult a megszállt államokból, többek között Magyarországról is, az emberek nagy többségét eufórikus érzés töltötte el: a régóta csodált nyugati világ elérhető közelségbe került. Ezzel az össznépi kapitalizmusimádattal magyarázható hogy a nagy bevásárló központok a városok centrumába, és nem a külvárosokba települtek mint Nyugat Európában. A plázák a városi élet központjai lettek, és sok fiatal számára identitást és életformát kezdtek jelenteni. Kelet Európa plázái, a kapitalizmus misszió központjai, mint kaptárok kezdték kiárasztani a hús-vér Barbie-kat és Ken-eket. A százszázalékosan igenelt,kritikátlanul elfogadott kapitalizmus kora ez, a minden jó ami nyugatról jön kora. Barbie és Ken a kapitalizmus mintafogyasztói, ugyanolyanok mint a harmadik birodalom árja szobrai, vagy a kommunizmus idealizált munkás szobrai. A tömegfogyasztáson alapuló társadalom felnagyítja a plebejus ízlést, a legnagyobb számban igenelt kulturális jelenségek jelentőségét.
A modern szociális piacgazdaság arra baloldali gondolatra épít, hogy az arisztokratikus társadalmi modell helyébe, hogyan lehet egy a közösség minél szélesebb rétegeit figyelembe vevő fogyasztási struktúrát felépíteni. E rendszer minden képmutatása ellenére azon alapul hogy a kiválasztott kevesek igényei helyett a nép igényei a meghatározók. Az épületeket az arisztokrata családok címerei helyett a nép kedvelt árucikkeinek neon reklámjai díszítik. Persze a rendszer logikájához tartozik, hogy kiépül egy új arisztokrácia mely a népet vágyai által manipulálja, és pszichológiai rabláncra veri a tömegmédia által.
A rendszerváltás szupermarketjeivel egyidőben megnyílt a tetszőleges hitek és eszmék szupermarkete is: Szűz Mária vagy Kádár, Szent István vagy Che Guevara világnézete tetszés szerint választható.

Oláh Mátyás László