Apáról fiúra

Apáról fiúra

A búbos kemence is hungarikum

Balogh József kályhaépítő mesternek már a dédnagyapja is ezt a foglalkozást űzte: ő még fazekas kályhás volt. A világ azóta sokat változott, de újabban egyre nagyobb igény van a cserépkályhára, kandallóra, vagy a hungarikumnak számító búbos kemencére. Bár iskolában komolyan nem tanítják, a szakma szeretete öröklődik: a negyedik generáció fogja továbbvinni a családi tradíciót.

A tűz éltető elemünk. Az ősi mítosz szerint csak az égieket illette meg. Prometheusz, egy az antik görögök istenei közül, azonban megsajnálta az embereket, s lehozta közéjük a tüzet, hogy melegedhessenek, és megmunkálhassák a vasat. A rómaiak házaiban a tűz a családi összetartozást és szeretetet jelképezte, a házi tűzhely őrzése a nők feladata volt. Az idők során egyre jobban tudták hasznosítani a tűz melegét, s kialakultak a kályhák, kandallók, kemencék. Míg a kandalló világszerte ismert, az ötször hatékonyabb cserépkályha csak Közép-Európában terjedt el, míg a búbos kemence hungarikum. Balogh József kályhaépítő mester, hasonlóan a tolvaj istenhez, elhozza otthonainkba a tüzet.

Otthonában  minden helyiségben kályha áll, de annyira szereti hallani az égő fahasábok ropogását, hogy videókamerával még virtuális kandallót is készített barátai számára.

– Már a dédnagyapám is fazekas-kályhás volt Undon, egy Sopron melletti faluban. A régi szemes kályhák cserepeit ugyanis még egyenként korongozták. Egyszer valószínűleg épp az általa épített csikótűzhelyet bontottam le a községben, és azt építettem fel újra a szentendrei skanzenben. A nagyapám 1828-ban alapította saját üzletét, amely azóta apáról-fiúra száll.

Ő a Hardtmouth nevű császári és királyi szállító cégnek dolgozott, ami kitüntetett státuszt jelentett: ő építette többek között a kenderesi Horthy kúria kandallóit is – mesélte a kezdetekről.

– Én ugyan grafikusnak tanultam és kirakatrendező iskolába jártam, mert akkoriban a „maszek” családi háttér miatt máshova nem vettek fel, de huszonegy évesen úgy döntöttem: folytatom a családi hagyományt, és apámtól megtanultam a mesterséget. Húsz évvel ezelőtt építettem zöld szemes csempéből egy kályhát, amely azóta is látható a Néprajzi Múzeumban, de a Vár lovagtermében is az általam rekonstruált reneszánsz kandallók találhatók – mondta.

A kályhák, kemencék, kandallók, amelyeket épít, mind egyedi tervezésűek. Az ő munkáinál melegszik többek között Darnyi Tamás olimpikon, Tokodi Ilona és Gulyás Dénes operaénekes is.  

– Kemencéim ismertetőjegye a csikóskalap-forma. Messziről úgy néznek ki, mintha egy subában álló csikóst formáznának – meséli egyre jobban nekitüzesedve. Látszik, mennyi szeretet van abban, amit csinál. 

– Az újfajta, elektromos tüzelésű kandallókban pedig az a jó, hogy oda is el lehet vinni őket, ahol nincs kémény. Egyre jobban érdeklődnek az emberek a hagyományos tüzelési formák iránt: volt olyan, hogy búboskemencét építettem a Párisi utcában. Mindig a lakás stílusa dönti el, hogy milyen kályhát tervezek. Sokszor mentettem meg és restauráltam muzeális darabokat is.

Mialatt beszél, családja, három gyermeke és felesége köréje telepszik. A legkisebb fiú csak tizennégy éves, de már most tudja: ő fogja továbbvinni a tradíciót.

– Az iskolában kőművesek és burkolók tanítják a kályhakészítés ősi mesterségét: könyvből, hiányosan, lélektelenül, hiszen nem értenek hozzá. Ezért a jövőben a fiamon kívül másokat is szívesen tanítanék, akit érdekel. Ne vesszen el ez a sok szépséget rejtő foglalkozás.

Édes Borbála