A nyugalom
Továbbgondolásra...

A buddhista tanítások szerint az egészséghez vezető hat tulajdonság egyike a nyugalom. Ám világunkban szinte ez az, amire a legnehezebben tudunk szert tenni, bármennyire is vágyunk rá. Szorosan összefügg a biztonságérzettel és a szeretettel: csak akkor tudunk nyugodtak lenni, ha nem szorongunk a mindennapi megélhetés és az érzelmi biztonságot nyújtó szeretetkapcsolatok hiánya miatt. Alábbi cikkünknben a nyugalomról gondolkodunk közösen, s talán tudunk valami kapaszkodót is nyújtani Olvasóinknak, hogy életükben minél több legyen belőle!
A buddhista tanítások szerint az egészséghez vezető hat tulajdonság egyike a nyugalom.
Ám világunkban szinte ez az, amire a legnehezebben tudunk szert tenni, bármennyire is vágyunk rá.
Szorosan összefügg a biztonságérzettel és a szeretettel: csak akkor tudunk nyugodtak lenni, ha nem szorongunk a mindennapi megélhetés és az érzelmi biztonságot nyújtó szeretetkapcsolatok hiánya miatt. Manapság szinte mindannyian fizikai létezésünk alapjaiért küzdünk, hiszen a legnagyobb erőfeszítések árán tudjuk csak megteremteni a legalapvetőbb szükségleteinket: a táplálkozást, lakhatást és öltözködést, és rémisztően sokan vannak a magányos, társtalan, család nélküli emberek is. A létszükségletek megteremtése miatti szorongás megbetegíti az embereket: testi és lelki betegségek sokasága jelentkezik náluk. Valójában a legtöbb betegség oka a szorongás, feszültség, az állandó készenlét, félelmeink mögött az életünk irányításának kényszere áll.

Ebben a testet-lelket próbáló környezetben, az életünkért folytatott szüntelen küzdelemben kell mégis megtalálnunk a nyugalmat. Hogyan? - kérdezhetnénk, hiszen a nyugalom ma már szinte elérhetetlen kincsnek tűnik, mintha egy másik bolygóra lett volna száműzve világunkból.
Egy ismerősöm mondogatta mindig, az állatvilág viselkedését szemlélve, hogy egy oroszlán, vagy gazella nem szorong, hiába küzd nap, mint nap, hozzánk hasonlóan a létéért. Abban a pillanatban az oroszlán minden izma megfeszül, amikor a zsákmány nyomába ered, a gazellák pedig mindaddig nyugodtan legelnek, amíg menekülniük nem kell a támadó elől. A pillanatban élnek, pillanatnyi feladatukkal törődnek- sem a múlt miatt, sem a jövő miatt nem szoronganak.
A vallások ugyanezt tanítják. Jézus híres példázatában az égi madarakról, vagy az egyszerű növényekről is erről beszél:
„Azért mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Bizony, több az élet, mint az eledel és a test, mint az öltözet. Tekintsetek az égi madarakra, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja őket. "

Az állatvilág egységben van a természettel, az univerzummal, ezért nyugodtan viseli a megpróbáltatásokat, az életet és a halált.Csak az ember került kívülre saját világából, elidegenedett a természettől, az évszakoktól, az élettől és még saját magától is, így szükségszerűen nem rendelkezik azzal a bizalommal, ami létezéséhez szükséges. Talán ez a bizalomvesztés az oka annak is, hogy az úgymond fejlett világban egyre kevesebb gyermek születik, és egyre több fiatal azzal a döntéssel indul az életbe, hogy eleve nem akar gyermeket…
A nyugalmat talán épp ezért csak úgy tudjuk visszaszerezni, ha előbb visszaszerezzük önmagunk számára a világot: ha belépünk azon a kapun, a Természet vagy Univerzum kapuján, ami mindig is nyitva volt, csak mi zártuk be magunk mögött egy gonosz sugallatra? Vagy, hogy megtanuljuk értékelni újra, ami azelőtt természetes volt? Hívhatjuk Paradicsomnak is, hiszen a világgal, (benne önmagunkkal és az Istennel) való harmóniát talán ott éltük meg utoljára, és így fogjuk nevezni akkor is, ha majd újra visszatalálunk oda.

A rendíthetetlen belső nyugalom szilárd világnézeten alapul: ha nem félünk a haláltól, sem az élettől… Akkor tehetünk rá szert, ha a külső elvárások kereszttüzében is kitartóan csak a saját utunkat járjuk, hiszen azt a feladatot kell itt és most elvégezni, amiért ide születtünk. Ha nem a saját életünket éljük, akkor mindennél nagyobb (bár talán életünk alkonyán jelentkező) bűntudat teheti tönkre nyugalmunkat, hátralévő életünket.
A nyugalom másik fő forrása tehát a tiszta lelkiismeret és életünkkel szembeni felelősség, tudatosság: a saját magam mércéje szerint, ma is megtettem a legjobbat, amit tudtam, másoknak és magamnak és közben hű voltam magamhoz.
A nyugalom szellemi-lelki fundamentumai mellett sok olyan tevékenységet is találhatunk, amelyek a fizikai szintről indulva hatnak vissza lelki, szellemi nyugalmunkra.
Sétálhatunk nagyokat a természetben, megsimogathatjuk kedves állatunkat, ihatunk egy finom forró italt alkonyatkor, rendszeresen sportolhatunk, vagy művészetek segítségével kerülhetünk közelebb önmagunkhoz — a legfontosabb, hogy ezeket a létünket ünneplő pillanatokat mind gyakrabban adjuk meg magunknak, hogy végül életünk minden percét áthassa a béke, nyugalom, derű és harmónia, ami az igazi "wellness", és az egészség...
Édes Borbála
Kapcsolódó cikk: