Az agysebész vívmányai

Az agysebész vívmányai

Interjú Dr. Csókay Andrással

Névjegy:

Dr. Csókay András a Műszaki Egyetem építőmérnöki karán szerzett diplomát 1980-ban, ezután három évig dolgozott mérnökként. Pályáját módosította és beiratkozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre és orvosi diplomáját 1989-ben szerezte. Rezidensként az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben dolgozott, szakorvosi tevékenységét az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben kezdte. Itt dolgozott 2003-ig, ezt követően előbb a szombathelyi Markusovszky Kórház, majd a fővárosi Szent János Kórház idegsebészeti osztályának vezetője lett. Tavaly év eleje óta Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház idegsebészeti osztályának osztályvezető főorvosa. A szakmai sikerek elismeréseként 2005-ben a Prima Primissima Díj közönségdíját kapta, idén március 14-én pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. A díjjal a népegészségügy terén kifejtett munkáját, új műtéti megoldásait jutalmazták. Az idegsebész szakterületén egyedülálló módszerek felfedezője, ötgyermekes családapa.

Csókay András agysebészt a szakma 1998-ban ismerte meg igazán, amikor kifejlesztette a súlyos traumás agyduzzadás kezelésére az éralagút - technika módszert és további koponya-térnyerési technikák új műtéti megoldásait. Előadásokat tart országszerte, számos könyvet írt. Mindig őszintén beszél vívódásairól, a magyarságról, az orvoslásról, a hálapénz kérdéséről és mindig nyíltan kiáll hite mellett.

− Eredetileg építőmérnöki diplomát szerzett. Jelent valamit ez a tudás a sebészeti eljárások kialakításában?

− Mindenképpen egy másfajta szemléletet jelent, sokszor sokkal racionálisabban közelítek egy problémához műszaki szemmel, mint orvosival. Azokat a mechanikai, statikai megfontolásokat, amik az építészetben használatosak, az embernél is használni tudjuk a biomechanika segítségével. Egy emberi csontváz esetében ezt könnyű belátni, de az agyban futó ereknek is megvan a biomechanikájuk, tehát az agy gyógyítása is nagyon közel van a fizikához. Az egyik problémakör a szabad véráramlás biztosítása agyduzzadással járó traumák műtéti megoldásakor. Ha az agyat fel akarom szabadítani a nyomás alól, föl kell nyitnom a koponyát. Akkor mindenképpen keletkezik egy éles csontszél, aminek ha az erek nekinyomódnak, elzáródnak. Ezért próbálom kipárnázni a csontszéleket, és mintegy áthidalót, egy pillért építek, ahogyan egy mérnöki szerkezet áthidal egy nyílást, vagy ahogyan egy alagutat megtart a boltozata. Ezért is neveztem el ezt a módszert éralagútnak. . A kitüremkedő agyrész nem hal el, ugyanakkor létrejön a kívánt koponyaűri nyomáscsökkenés, így a halált okozó beékelődés nem következik be. Az éralagút módszer ugyan nem garancia arra, hogy a beteg biztosan életben marad, de a módszer esélyt ad az életben maradáshoz. Újabb eljárásom a robotkéz technika. Ez egy mikrosebészeti technika, amelynek a különösen nagy pontosságú agy- és gerincvelő műtéteknél van szerepe. A legbiztosabb sebészi kéznek is van egy úgynevezett élettani remegése. Az új megtámasztási módszer ezt küszöböli ki.

− Milyen kórképek esetén alkalmazható?

− A leírt esetek egy része agytumor, illetve agyi érsebészeti munka volt. Kifejlesztettem stroke-ellátásra, ahol akár 1,2 milliméter átmérőjű érből tudnánk a vérrögöt gyorsan eltávolítani aztán összevarrni a mikroeret. Magyarországon évente 45 ezer ember kap agyi érelzáródást. A megoldás leghatékonyabb kulcsa: a vérrög észleléstől számított 3-4 órán belüli sebészeti eltávolítása. Erre eddig nem állt rendelkezésre megfelelő műtéti technika, még a mikrosebész specialisták kezében sem. Azt szeretném elérni, hogy a mikrotechnikával egy átlagos idegsebész is képes legyen ezt a feladatot végrehajtani, éjszaka, fáradtan is. A korunk veszedelmének tartott agyi stroke-nál is sokszor a mikroerek elzáródása lép fel. Ezek gyors megszüntetése, vagy a krónikus szűkületek oldása sokszor lehetetlen feladat. A legnehezebb idegsebészeti betegségek tehát megmaradtak a nyílt agysebészet számára, miközben az említett kisebb elváltozások műtétjei kikerültek az idegsebészek kezéből, pedig azokkal lehetett nagy gyakorlatot szerezni. A legnehezebb nagyméretű elváltozásokhoz a kisebbeken keresztül vezetett a „gyakorlati” út, ami így elveszett a képzésben. Rendkívüli mértékben megnőtt a szövődmények száma itthon és külföldön egyaránt. Ezt a nehézséget számolja fel az új módszer, az ujjhegyletámasztás, valamint a hozzá tartozó képzési metódus. Ezek révén teljesen kiküszöbölhetjük egyrészt a tapasztalatlanságból fakadó stresszes kézremegést, másrészt az élettani normális kézremegést is, amit az eddigi kéztámasztás nem tudott kivédeni.

−  Mindez mekkora pontosságot jelent?

– A módszer megfelelő légzéstechnikával 0,1 mm pontosságot biztosít a nyílt agyműtétek során. Ennél többre az orvosi robotok sem képesek, ráadásul azok meglehetősen drágák is, egy eszköz ára félmilliárd forint körül van. A mi segédeszközünk csak tízezer forintba kerül, a technikát persze be kell tanulni. A sugársebészet is jóval alatta marad ennek az értéknek, nem szólva arról, hogy az említett három centiméternél nagyobb elváltozásokat nem tudja hatásosan kezelni.

− Több új műtéti technikát fejlesztett ki, mellyel sok beteg életét menti meg. Hogy fedezte fel ezeket az újításokat?

− Rendhagyóan alakult a pályám. Nyolc évvel ezelőtt felére csökkentettem a konkrét gyógyító tevékenységet és boncműtéteket végeztem hivatalos boncolás keretében. Itthon különösen gyenge a gyakorlati képzés, élőben „gyakorolnak” az agysebészek. Ezért is sok a szövődmény a nehéz agyműtéteknél,  ami elfogadhatatlan számomra. Az én praxisomban is volt. A heti rendszerességgel friss halottakon végzett boncműtéteknek köszönhetők a felfedezéseim. 1500 műtétet végeztem körülbelül, nyolcszáz halott magyar testvérem segített ebben. Az itt nyert tapasztalatok hozták az új műtéti ötleteket. Ehhez azonban sok lelkierőre van szükség, melyet az imádságból merítek. A halottak mestereim az élők javára, a tudomány szolgálatában. Én mindezt a kereszt és a feltámadás fényében látom.

− Hivatásában naponta találkozik a halállal, tragédiákkal.  Meg lehet ezzel békélni gyógyítóként?

−  Sok orvos megpróbálja távol tartani magát a szenvedéstől, amely körülveszi. Fél, ha felvállalja, akkor nem bírja el, beleőrül. Azt mondják védekezésül, hogy nem halhatnak meg minden beteggel.  Ez az út nem visz sehová. Így hamar elfogy az ember inspirációja, nem tud újat alkotni. A másik út azoké, akik hagyják, hogy megérintse őket a szenvedés, azonban rögtön szabadulni akarnak tőle, mert ugyanúgy nem bírják elviselni. Nekik vannak ötleteik, és nagyon jó orvosok, de teljesen tönkreteszik magukat. Vagy depressziósok lesznek, vagy alkoholba, testi élvezetekbe fojtják az átvett szenvedést, ami felemészti a családjukat, a házasságukat. Én is ebbe a csapatba tartoztam. Mi az út? Nem tudok mást mondani, mint Krisztust. Megélem, ha probléma van, imádkozom, feldolgozom, és nem halok bele. Tudatosan kényszerítem magam erre. Természetesen ma is megvisel, ha elvesztem egy betegem. Megérint a szenvedés, inspirál a jobb munkára, majd át tudom adni Krisztusnak. Szerintem az orvosnak az a feladata, hogy Krisztus gyógyító lelkületét továbbítsa a tudomány által. 

Bényei Adrienn

Kapcsolódó cikk:

A felcsúti szélerőmű >>