Az Égi Szűzről (2.)

 

 

Amennyiben megvizsgáljuk Asztrea [Asztraiosz lánya-lsd. fent] legendáját, azt látjuk, hogy az istennő a régi, isteni rendnek megfelelő - harmonikus - élethez szükséges ismereteket, felfogást okítja az arra egyre kevésbé érdemes, szellemileg és magatartásában is hanyatló emberiségnek. Mindazt, ami az Aranykor embere számára természetes volt. Ám hiába, a hanyatlást ő sem tudja megállítani, az Ezüstkorban még az emberek között jár, és tanít, de a Bronzkor beköszöntével megelégeli az emberek hitványságát, és az égbe távozik. Belőle lesz a Szűz csillagkép.  

 

Fontos megértenünk, hogy Asztrea, aki az Égi Szűz prototípusaként a tudást megőrző tanító szerepében lép fel, mit is él át tulajdonképpen. Mi okozza zaklatottságát, elégedetlenségét?

 

Asztrea egészen pontosan az emberi ősállapotból való kibillenésről, a hanyatlásról tud. Ezt kívánja korrigálni azzal, hogy az emberiséget visszatéríti a helyes felfogáshoz és életformához.

 

Asztrea égbe emeltetése, a Szűz csillagkép által jellemzett szakasz - a szeptemberi időszak - egybeesik a kizökkentség véglegessé válásával. A tökéletesség a múlté, közeleg a Halál uralma. Kulcskérdés, hogy jó-e a termés, hogy lesz-e, aki megéri a következő tavaszt – átvitt értelemben, hogy az Aranykor tanítása megőrződik-e az emberiség számára. Fontossá válik a helyes tudás, a természet törvényeinek ismerete, a folytonos munkálkodás, lényegessé a diagnosztizáló képesség, a kór felismerése. Az ősállapot elhagyása, a modern ember emberalattisága ugyanis betegség. Szellemi értelemben is, de fizikailag is. A szellemi lehanyatlottság fizikai tünetekkel járó bajokat is okoz. Az öregedés is betegségtünet, az eltévelyedés következménye. Mindenfajta működési zavar is az. Mindezt Asztrea tudja, de az ember nem hallgat rá.

  

A szeptember tehát az élettel teli tavasz és nyár után kezdődő gyengülésről, hanyatlásról szól. Ám az Istennő, aki a tökéletes teremtés aktusát végrehajtotta, pontosan érzékeli, hogy mi zajlik, és ennek a kártékony folyamatnak megpróbál ellenállni. Mivel elsődleges célja az emberiség táplálása, a teremtés fenntartása, a hanyatlást megrázkódtatásként éli meg. Feltámad benne a tökéletesség állapotához való visszatérés vágya. Az Égi Szűz ismeri az egészséges és egészségtelen, tökéletes és tökéletlen közti különbséget, a diagnózist. A betegséget megpróbálja meggyógyítani.

 

A tökéletesség megszűnése, és az ősállapot helyreállításának vágya jelen van. Ehhez már csak a tökéletes formaadás képessége, a teljes kibontakozás adódik hozzá. Mindez, így együtt, csak az Égi Szűzre jellemző. Az eredmény: Isten Fia.  

 

Isten Fiának megszületése egy előfeltételhez kötött – ez az isteni rend, az ősállapot elhagyása. Az ősállapot, az Aranykor jele az Oroszlán, ami az augusztus hónaphoz köthető. Elmúlása után, szeptemberben, a Szűz jelében kezdődik a hanyatlás. Ezt a Szűz észleli, és törekszik az állapot gyógyítására, mégpedig a tökéletes forma megalkotásával. Ezért szüli meg Isten Fiát.

 

Ahogy a Magasztos mondja: „Valahányszor az igazság itt lenn hanyatlóra fordul, s a gonoszság erőre kap, leszállok és testet öltök.”

 

Ez az idézet a Szűz időszakát – a Földanya havát – adja meg, mint az Isteni Helyreállító megjelenésének okát, helyét, és egyértelművé teszi megtestesülésének módját is. Már önmagában a „megtestesülés” szó a Szűzre, a sakti-ra tett utalás. Amennyiben a láthatatlan Isten meg akar nyilvánulni, azt csak a sakti útján teheti: meg kell születnie.

Isten Fia: a teremtés csúcspontja, a legtökéletesebb alkotás, a felfogható Isten. Az, aki a tökéletlent visszavezeti a tökéletesség ősállapotába, amiből kizuhant. Az, akit anya szült, mégpedig a Szűzanya, a női teremtő elv.