logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Az Égi Szűzről

A Nap augusztus 23-án belép a Szűz csillagképbe. Az alábbiakban összefoglalót olvashatnak a Szűz csillagképhez tartozó ismereteinkről a mitikus aranykori történettől kezdve a Szűz Mária-kultuszig. Bepillantást nyerhetünk a Szeptember hónap misztériumába: a teremtés-hanyatlás, betakarítás és megőrzés, élet-halál kapcsolatába. Az év ez izgalmas fordulópontját érthetjük meg jobban, amikor a nyár buja gazdagságából elindulunk a kopár, sivár télbe.

 

Az Égi Szűzről

Virgo, Ceres, Diké, Démétér, Szűz csillagkép,

„A Szűz, aki kezeiben a csillogó búzakalászt tartja. Akár Asztraiosz lánya ő, akiről azt mesélik, hogy a csillagok atyja volt, vagy bárki másé, zavartalan legyen útja! De más történet is járja, arról, hogyan élt ő régen itt a földön, szemtől-szembe találkozva az emberekkel, soha nem megvetve a férfiakat és nőket, köztük trónolt, annak ellenére, hogy halhatatlan volt. Az emberek úgy nevezték: Diké, azaz Igazság; ő a vezetőket akár a piactéren, akár a széles utcákon összehívta, mindig arra buzdítva őket, hogy az emberek számára kedvező ítéleteket hozzanak. Abban a korban az emberek nem tudtak még gyűlölködő viszályról, kicsinyes versengésről, csaták zajáról; egyszerű életet éltek. A kegyetlen tenger messze volt tőlük, és még nem hajók hozták élelmüket a távolból, hanem a szarvasmarha, az eke és maga Diké, a népek királynője, az igaz dolgok forrása látta el minden szükségletüket. Mindaddig, amíg a föld az Aranynépet táplálta, az ő szállása is a földön volt. Ám az Ezüstnéppel csak kevéssé, és nem teljes akarattal volt együtt, mert a régi emberek szokásai után áhítozott. Mégis, ama Ezüstkorban még a földön volt, bár esténként a visszhangzó hegyek közül érkezett, és többé már nem kedvesen szólt egy emberhez sem. Amikor nagy tömegben összegyűjtötte őket, akkor fenyegetve ostorozta gonosz útjaikat, és kijelentette, hogy többé nem fedi föl orcáját egyetlen embernek sem, hiába imádkoznak. „Íme, miféle népet hagytak maguk után az Aranykor atyái! Sokkal alantasabbakat, mint ők maguk voltak! De ti még aljasabb utódokat hoztok létre! Bizony, háborúk, és kegyetlen vérontás jő az emberre, és keserves bánat.” Így beszélt, s a hegyekbe távozott, otthagyva az utána bámuló embereket. És amikor ők is meghaltak, és az előzőeknél sokkal kártékonyabb Bronznép megszületett, mely elsőként kovácsolta az útonálló kardját, és elsőként ette az ekét húzó marha húsát, bizony megutálta Diké azt a népet, az égbe repült, és azt választotta hazájául; ott mindmáig, éjszakánként, a Szüzet látják az emberek.” – Aratus
 

Zodiákus, a 12 csillagkép

A természet ciklusa és a Szűz csillagkép

Minden időpillanatnak van minősége, és vannak jellemző sajátságaik a hosszabb időszakoknak is. Ezek közül kiemelten jelentős az évente meghatározott sorrendben ismétlődő tizenkét hónap. E ciklikus folyamat szakaszai a természetben olyan változásokkal járnak együtt, melyek az emberi létállapotokkal is szoros analógiát mutatnak.

A szeptember fordulópont: a természet éves életszakasza lezárulóban van, következnek az élettelen hónapok. A föld kiadja magából termését, a korábbi hónapok munkájának, növekedésének eredményét, és fogadja a következő időszak életcsíráit, majd egy időre meddővé válik.
 
Mindez megfelel az emberi lét egy állomásának. Olyan lélek érte el életútján a „szeptembert” - az őszt -, aki már csaknem bevégezte anyagi természetű földi küldetését. Felhasználta erőit, elérte céljait, kialakította környezetét, kibontakoztatta lehetőségeit. A fiatal-, és felnőttkor döntései, cselekedetei beértek, megtörtént az eredmények begyűjtése (ki mint vet, úgy arat). Ahogy a szeptemberrel a természet befejezi életét, úgy kezdenek csökkenni a személy erőforrásai, lehetőségei. Már csak arra támaszkodhat, amit korábban Cereskalász, búza, gabonaösszegyűjtött. Megkezdődik az öregkor, a fizikum hanyatlása. A testi folyamatok megfigyelése, az azokba való segítő beavatkozás is előtérbe lép. Az évnek ezt a szakaszát, és a mögötte ható erőket a legrégebbi időktől kezdve az ekliptika legnagyobb alakzatával, a Szűz (Virgo) csillagképpel hozták kapcsolatba. A Szűz megnyilvánulási formáit, illetve legfontosabb működésmódjait, az anyag fölötti uralmat, a hanyatlás és helyreállítás kettősét vesszük röviden szemügyre.
 

Istennők 

Szaraszvatí istennőIstár

Az Égi Szűzhöz köthető istennők minden lényeges vallási hagyományban megjelennek, alapvetően jóindulatú, az emberiségre gondot viselő tényezőként. Ilyen a hellén Asztrea, Pallasz Athéné, Démétér, az egyiptomi Ízisz, a római Ceresz, a mezopotámiai Istár, illetve a hindu Szaraszvatí. Ezek az istennők három fő szerepkörben jelennek meg: elsőként, mint a tudás őrzői, az emberiség tanítói, az intellektus, inspiráció, a művészetek forrásai, a tisztaság ősképei. Aztán az aratás, a tágabb értelemben vett mezőgazdaság védnökei, az emberiséget tápláló és oltalmazó erők, a természet életciklusának uralkodói. Végül a nagy istennő következik, mindenek anyja - a kozmosz eredeti teremtőerejének birtokosa.
Időnként az istennőnek társa is van, aki kiegészítő, alárendelt szerepben tűnik fel. Ilyen Tammuz, vagy Perszephoné. Ezek az istenségek a természet életerejét testesítik meg, és az alvilágban való időszakos fogságuk magyarázatot szolgáltat az év egyik felében beálló holt időszakra.
 

Tökéletes teremtés 

Proserpina Plútóval  és Céresszel,

A világmindenség alapszerkezete, az anyag nőnemű. A teremtőerő is az, ami létrehozza, és aminek hatása alatt áll. Elég csak a mater-materia, vagy az anya-anyag szavak mögötti tartalomra gondolnunk. Ezt az erőt nevezi a hindu hagyomány sakti-nak.
 
A Szűz egy autonóm teremtő elvet szimbolizál, mely ugyan Istentől nyeri „mandátumát”, de tevékenységében teljesen önálló. Mindannak megteremtéséért felel, ami anyagi forma. Aminek formája van, fogalmazhatunk úgy is, hogy ami megszületett, az a női teremtőerő produktuma. Isten anyagtalan és ésszel felfoghatatlan valóság - férfiúi minőség. Minden felfogható, anyagi testtel rendelkező, teremtett dolog viszont a női elv, a független - szűz - sakti munkálkodásának eredménye.
 
A Szűz minden forma eredője, a helyes formák képzetének birtokosa. Ezért jelenik meg a folyamat – az életciklus – végén, annak vezérlőjeként, nem sokkal a Halál erőinek diadala előtt. A teremtés ekkor fejeződik be, a formák maradéktalanul kibontakoztak. A munkálkodásnak vége, megszületett a - tökéletes - végeredmény. Innen már lefelé vezet az út.
 

tovább a cikk folytatásához >>