Halkan felsír a tárogató

 

- Alapvetően kétféle tárogatóról beszélhetünk. Az egyik a töröksíp tárogató, Közép-Ázsiából származó hangszer, melyet valószínűleg a honfoglaláskor hoztunk magunkkal. Kb. 40 cm hosszú vékonytörzsű nagyon szélesre kitölcséresedő, billentyű nélküli hangszer volt, melyet a mai oboához hasonló kettős nádnyelvvel szólaltattak meg. A fúvókát és a hangszert 10 cm hosszú vékony csővel kötötték össze. A töröksíp hangszer családba tartozott, melynek többféle változatát Kelet-Ázsiától Nyugat-Európáig nagyon sok nép használt (Zurna, schalmei, szornaj, szuona). Régen a tárogatósokat síposoknak, vagy igriceknek hívták. Írásos feljegyzések a XV. századtól vannak, mint töröksíp tárogató. Rendkívül éles átható hangja volt. A Rákóczi szabadságharc egyik jelképévé vált.
Az erős hangja miatt üzenő hangszernek használták, valamint a tárogatók hangjára vigadtak, vagy búsultak a kuruc vitézek. Mikor véget ért a Szabadságharc, az osztrákok az összes hangszert összegyűjtötték és megsemmisítették, mert tudták, amíg szól a tárogató, addig szól Rákóczi hangja, él a remény. A bujdosók, betyárok mentették a hangszert, nagyon kevés maradt belőle. A kiegyezés után elkezdték kutatni a magyar zenei múltat, akkor fedezték fel újra a tárogatót, de a kor zenei ízlésének már nem felelt meg a hangja, ezért megbízták Schunda Vencel Józsefet, aki a cimbalmot modernizálta, hogy alakítsa át a tárogatót könnyebben játszhatóvá és kellemesebb hangúvá. Klarinéthoz hasonló fúvókával, billentyűzettel látta el, és megnövelte a hangszer testét. Vele egyszerre a Stowasser hangszergyár is előállította pontosan ugyanazt a hangszert, és egy hat darabból álló hangszercsaládot is alkotott. A két háború között nagyon elterjedt, minden helységben volt tárogatós, és nagyrészt a Trianon után íródott nemzeti, irredenta dalokat játszották rajta. A második világháború után ezeket a dalokat betiltották, ezáltal a tárogató-kultusz újra hanyatlani kezdett. A fiatalok már nem tanultak meg rajta, az idősek elhaltak, a hangszerek tönkrementek. Ma már száz körül van a tárogatósok létszáma hazánkban.

 

 

- Soha nem tanultam zenét. Még édesapám sem tanított, pedig elég jól játszott. Mikor kértem, hogy tanítson meg engem is zenélni, kezembe nyomta a citerát, és azt mondta, kísérletezzek, őt sem tanította senki. Így kezdtem próbálgatni a hangszert és rátaláltam a zenére.  A zene egy olyan nyelv, amit mindenki megért. Alkalmas rá, hogy megtudja az ember, kicsoda ő, melyik nemzethez tartozik. A tárogató a szívem csücske. Teljes szívemből próbálom népszerűsíteni, mert csodákat kapok tőle. Szerintem úgy hat, mint egyetlen más hangszer sem. Bársonyos, puha hangja van, megszólítja az embereket. Mikor játszom rajta, megállnak, felém fordulnak, de látom a szemükön, hogy nem engem látnak, hanem valami egészen mást. A magyar ember lelkét nagyon meg tudja fogni. Amikor egy idős férfi szeméből könny csordul, érzem, hogy a lelke közepébe ér a hangja. Mikor szép dolgokat vagy nagy érzéseket adhat át valaki, az őt magát is fölemeli. Küldetésemnek tartom a népszerűsítését, minél szélesebb körben ismerjék meg. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy nem is én játszom a tárogatón, én csak az ujjaimat adom kölcsön, meg a levegőt. Sokszor úgy szól a hangszer, hogy érzem, nem én irányítom a játékot, egyszerűen csak jön. Erdélyben úgy mondják: „énekel a tárogató.”

 Húsz éve van tárogatóm, tíz éve kezdtem kitaposni az ösvényt. Felkéredzkedtem a színpadra, aztán lassan beindultak a felkérések. Négy évig Kalocsa mellett egy lovas tanyán citeráztam, és tárogatóztam. Mai napig szívesen öltözöm népviseletbe és nagyon jó érzés átadni a magyar zenét. Falunapokra, ünnepségekre is sokszor kapok meghívást, aminek nagyon örülök, mert ezeken a fellépéseken alkalmam nyílik a tárogató történetét megismertetni a közönséggel. Így nagyon sok embernek be tudom mutatni ezt a méltatlanul elfeledett magyar hangszert. Jótékonysági koncerteket is szervezek.

 

 

- Az első cd-m zenei anyagát a tárogató történelmére építve állítottam össze. Halkan felsír a tárogató... címen jelent meg, rajta a kuruc kortól a napjainkig igyekeztem bemutatni a tárogató történelméhez kapcsolódó nemzeti, hazafias dalokat. Dalszövegeket és a tárogató történetét is leírtam benne. Az volt a célom, hogy újra megismerjék ezt a csodálatos hangú hangszert. A másodikon erdélyi dalokból állítottam össze a zenei anyagot. Erdélyhez kapcsolódó dalokat, nótákat játszom rajta. Azt szeretném, ha Magyarországon minél többen megismernék ezeket a dalokat, rajtuk keresztül az Erdélyi emberek lelkét, fájdalmát, hazaszeretetét és honvágyát. Vágyam az, hogy e dalok megtanulásával közelebb kerüljön egymáshoz anyaországi és határon túli magyar. A borítón az elárasztott Bözödújfalu templomának romjai láthatók.
A felvételeket Csíkszeredában készítettem, helybeli zenész és énekes barátaimmal.

 

 

 - Ma már legfeljebb százan, ha vagyunk, akik még játszunk tárogatón, és nagy részünk elég idős, több mint a fele hetven év feletti. Van tárogató iskola, kotta kezdőknek, tanulnak is néhányan. Úgy veszem észre, mintha már kezdődne valami érdeklődés a tárogató iránt, sokszor odajönnek hozzám a fellépéseim után, mindenkit biztatok, hogy szerezzen be egyet, próbálja ki.  

 

 

- Szerencsére vannak még ketten. Én is szeretném megtanulni a tárogató készítés fortélyait, ugyanis meg vagyok győződve róla, hogy ennek a hangszernek nem szabad elvesznie, nem szabad kihalnia, mert fontos, hogy létezzen. Ma is fából készül, a fa pedig egy idő után tönkremehet, megrepedhet. Bár láttam már tárogatót, amire nagyon vigyáztak, és még hetven-nyolcvanévesen is tökéletes állapotban volt.

 

 

- Szeretnék magot vetni, gondolatokat ébreszteni az emberekben. Eleinte a tárogató történetéről beszéltem, aztán azokat a verseket mondtam el, amik megérintettek. Akkora erő van a versekben, át akarom adni a közönségnek. A Szent Koronáról sokat olvasok, minél többet tudok róla, annál inkább érzem, hogy milyen sötétségben élünk. Az országnak ez az egyetlen alappillére, nélküle nem tudjuk megtalálni önmagunkat. Szeretném felkelteni az emberek érdeklődését, kíváncsiságát, szeretném a fejükben elvetni a gondolatot, hogy foglalkozzanak a Szent Koronával. Wass Albert függő vagyok, minden könyvét elolvastam. A Hagyaték című műve irányba terelte a gondolataimat: rájöttem, hogy nem kell félni.