Keser-Édes

Ha valaki, akkor én egész életemben undorodtam a női emancipációtól.. Azt gondoltam, a mai párkapcsolati, családalapítási problémáknak és a nemi szerepek elvesztésének és összezavarodásának ez az alfája és omegája.. Az a sztereotípia élt bennem, hogy néhány, a korabeli női szépségideál szerint csúf, vékony, kicsi, szülésre alkalmatlan, a férfiak által megvetett és lenézett szüfrazsett, hogy elégtételt vegyen mellőzöttségéért, kitalálta ezt a teljesen elképesztő ötletet, hogy az élet minden területén a férfiakkal versenyre keljen, olyan legyen, mint ők, nem női, hanem férfias hatalmat szerezzen..

 

Hozzá jött ehhez a mozgalomhoz a történelem: a világháborúkban a nőknek is be kellett állnia dolgozni a hadiiparba, munkavédelmi okokból rákényszerültek, hogy nadrágot viseljenek.. Ezzel párhuzamosan a férfiak fizetése is lecsökkent, így egyedül már nem tudták eltartani a családjukat. Megjelentek az első munkás szülők számára létrehozott bölcsődék és óvodák.. megkezdődött a családok eróziója, hiszen egy agyonhajszolt dolgozó nő már képtelen volt betölteni a család összetartásáért vállalt szerepét, nem tudott az a nyugodt, otthon melegét őrző, kiegyensúlyozott anya-feleség lenni, aki családja érzelmi-és fizikai jólétéért felel.

 

Mára látszólag felnőttek a nők a feladathoz.. Aki nem pusztul bele a hajszába, az egyszerre tud tökéletes munkaerő, anya-és feleség lenni, emellett szuper bombázó alakú díva, akinek, hazaérve az edzőteremből arra is jut még ideje- és energiája, hogy a gyerekekkel töltött esti mese olvasás előtt gasztronómiai csodával kápráztassa el családját.. Ami ennél  is lényegesebb: mára már, a beléjük sulykolt szerepkörök miatt  nem csak a nők akarnak szupernők  lenni, hanem a férfiak is abban a tudatban nőnek föl, hogy a nő olyan, mint egy tökéletes férfi, csak még jobb, mert még nő is.. (Most nem részletezem, hogy egy nő már csak biológiai lényénél fogva is, alapvetően más programmal, pszichével, fizikummal rendelkezik, mint egy férfi. A nő még csak kicsit sem tud hasonlítani egy férfira, mert a lényege szerint teljesen más..)  

 

Aztán alkalmat adott rá az élet, hogy meglássam az érem másik oldalát is…

Kiderült, hogy a férfiak akkor nézik csak férfinak a nőt, ha az érdekük úgy kívánja: ha arról van szó, hogy a nő is meg tudja teremteni a saját egzisztenciáját, hogy adott esetben ő tudja eltartani a családját, anyagilag is biztos pont legyen, osztozzon a megélhetés terhében a férfival, lehessen rá anyagilag is támaszkodni.. Vagy akkor nézik előszeretettel férfinak, ha éjjel 2-kor haza kéne őt kísérni, ha költözéskor bútorokat kell cipelni, vagy ha megengedik maguknak, (meg nekik is a nők), hogy káromkodjanak előttük, és sorolhatnám..

Ha azonban a nő kívánatos, letehetett bármit addig az asztalra, lehet ő a legkiválóbb a szakmájában, az üzleti világban, a hivatásában, tudásában – a férfi semmi másnak nem fogja nézni, „csak egy nőnek”, akit be szeretne hurcolni az ágyába.

 

Én sajnos az utóbbi években számtalanszor jártam így.. Komolynak induló tárgyalások futottak úgy zátonyra, hogy az amúgy igen felelősségteljes tiszteket betöltő urak a szigorú üzleti egyeztetések közepette megszólaltak: „Majd valamikor megmasszírozhatom?” „De hát nem is mondta, hogy van barátja?!”

Igen, igen.. Ennyit a női egyenjogúságról.