Rózsák szerelmese

 

 

– Vecsésen nőttem fel, édesapám, testvéreim Magyarországon élnek. Hamburgba a szerelmem miatt kerültem 25 évvel  ezelőtt.  Budapesten ismertem meg az Aquarell együttes énekes-basszusgitárosát, Kay Wüsthoff-ot. Összeházasodtunk, 17 évig éltünk együtt Hamburgban, aztán elváltak útjaink. Itt szereztem meg a grafikus diplomámat és grafikusként dolgoztam különböző újságoknál, kiadványokat szerkesztettem. Szerettem ott élni, de már nagyon hiányzott a napfény, és elindultam Mallorcára. Valldemossát választottam. Ez egy kis hegyi falu, a Múzsák völgye, ahol sok művész élt és alkotott. Három éve Palma de Mallorca antik részében lakom, az óvárosban, egy antik házban.  

 

–  Hogyan telnek a napjaid?

 

– Nincs órabeosztásom és mindig az éppen aktuális teendőimmel foglalkozom. Elsősorban festek vagy alapozok, vásznakat húzok fel, aranyozom a háttereket vagy szervezek. A festés művelete csak egy részét teszi ki a munkámnak. Sok időt vesz igénybe az anyagok beszerzése a művészellátóban, online megrendelések intézése, képszállítások megszervezése, reklámanyag, sajtóanyag elkészítése, a képeim digitalizálása, archiválása, a képek válogatása, elrendezése, szállítása, ha saját kiállításról van szó. Örülök, ha végre festeni tudok! Itt német közegben élek, illetve van néhány magyar ismerősöm. Velük szoktam az Es Baluard múzeum vagy más galéria megnyitóira, vagy egy-egy klasszikus koncertre menni. Mallorcán rengeteg a művész és évente többször is közösen kiállítottunk a „La arte visita” illetve az Artevision keretén belül. A csoport művészein belül sok a szobrász, keramikus, üvegművész. Kedvencem Amador Vallina, akinek a műterme a közelben van és természetes anyagokból gyönyörűen strukturált műveket alkot. Tisztelem Nils Burwitz-ot, aki festő és szomszédom volt Valldemossán, mégsem dolgozunk együtt, mert a festés befelé forduló munka. Engem ők inkább az emberségükkel inspirálnak, ahogy végzik a munkájukat.

 

– Milyen alkotásaid voltak korábban?

 

– Jan Vermeer holland festő munkáival foglalkoztam, csendéletszerű képek extrém felnagyításával. Ekkor alakult ki a festészetemre jellemző expresszív ecsetkezelés és a finoman modulált színkompozíció. Aztán 1998-ban indultam Németországban egy pályázaton, aminek a kiírásában az állt, hogy a művészettörténet fejtegetése, szó szerinti fordításban a művészettörténet egymás mellé sorakoztatása. Ezt én szó szerint is értelmeztem és megvalósítottam oly módon, hogy különböző eposzok nagymestereinek munkáiból kis részleteket idéztem, méghozzá egy-egy alma motívumot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például Picasso „Les Demoiselles d’ Avignon” című képéről, a hölgyek lábai előtti tálról almát választottam. Ugyanígy jártam el több festőtől vett részlettel, amin alma volt. Így született meg az első BILDERSPIEL (játszadozás a képekkel) kompozíció, amely 16 darab, a művészettörténetből idézett, különböző korok és mesterek műveiből tevődött össze. A kép majdnem 500 kép közül lett bezsűrizve a kiállított 40 közé és a pályázatot kiíró bank meg is vásárolta. A sikeres BILDERSPIEL kompozíció motivált további hasonló alkotásra, így születtek pillangós, körte, rózsa, napraforgó kompozíciók. Ilyenkor a nézőre van bízva, hogy a változatos sokféleséget először összességében, vagy a kép egyes részleteit szeretné felfedezni.

 

– Mikor volt itt az első kiállításod?

 

– 2006-ban volt az első valldemossai kiállításom. Ezen egy 30 kis képből álló szériát állítottam ki. A valldemossai kertben lévő futórózsatőről származó rózsák portrésorozata volt ez. A sorozat egészen közelről ábrázolja a rózsákat. Az egyedi rózsaportrék élénken emelkednek ki a nagy gondossággal kidolgozott aranyló háttérből. A rózsaportrék átvitt értelemben minden egyes ember egyedi és tudatos kibontakozásra való törekvésének a szépségét sugározzák a kortárs individualizáló eposzunkban.

 

– Rózsákat ábrázolsz leggyakrabban. Miért?

 

– Első látásra mondhatjuk, hogy rózsákat, modern feldolgozásban, kinagyításban. Minél nagyobb méretűek, annál hatalmasabb, intenzívebb hatással vannak a nézőre. A széltől-szélig festés nemcsak közelebb hozza magához a nézőt, hanem szinte belépteti a képbe. A képek messziről nézve különösen plasztikusak, míg közelről színfoltokká bontódik a néző szemében. Miután újra távolodik a látványtól, újra plasztikus képpé áll össze. A festményeim szerelmi vallomások a rózsa felé, illetve rajtuk keresztül az élet felé, törekedve a boldogság és a boldogtalanság egyensúlyának megteremtésére. Van, amikor boldogan kezdek festeni, van, amikor boldoggá válok festés közben. A képeimmel olyan harmonikus életteret szándékozom teremteni, amitől az ott élők jól érzik magukat.

 

– A rózsamotívum sok szimbólumot rejt. Mit jelent a számodra?

 

- Igen, a Rózsa maga a világbirodalom királynője. A kereszténységben Mária tisztaságát a tövis nélküli rózsával jelképezték, az alkémisták számára a bölcsességet, a tiszta tudatot jelképezi, a szúfizmusban a dervisek megvilágosodásának lépcsőzetes útját mutatja. Virág része az igazságot, tüskéi a vallás szabályai, a szár az utat, az illat a felismerést jelképezi. Számomra a szeretet és a szerelem szimbóluma, az erőt, a vonzalmat jelképezi. Kinyílott szirmaival mandalaformát alkot: a csendet, a meditációt, az életörömet, a harmóniát ábrázolja.

 

– Képeid rendkívül színesek, sugárzók. Van jelentése egy-egy színnek a festményeiden?

 

– A színvilág élménye, megélése és a szeretet létformáink manifesztálása a vászonra az évek során kristályosodott ki az életutam megnyilvánulásából és a spirituális keresésem során. A színek mély tartalommal és erővel bírnak. Minden színnek és azok keveredési arányának megvan a saját, rá jellemző erőteljes minősége. Néhány példát említek: a fehér az ősbizalom, a belső támogatottság, a stabilitás, kiegyensúlyozottság, az önbizalom, a másokban való megbízás, odaadás szeretetformáját testesíti meg. A piros az erő, a vitalitás, a belső erő, a szenvedély, bátorság, individualitás kifejeződése. Az arany édes, finom összeolvadás, mint egy meleg ölelés. A lila transzformáció. A világoskék spirituális útmutatás. A rózsaszín önzetlen, kisbabás szeretet. A réz, a vörösarany a sáfrány a mélyen belülről fakadó drágaság, értékesség.

 

– Több képeden aranyló hátteret láthatunk. Mire utal ez a szín?

 

– Az ikonfestészet szent ábrázolásaira, a nem erről a földről valóra, a spirituális, metafizikai eredetére. Titokzatos fényt sugároz. A festőkéssel gondosan megmunkált struktúra izgalmasabban szórja a fényt maga körül, mintha csak a vászon struktúrája lenne az aranyfüst alatt. A felhordott drága műanyag massza (ami Mallorcán készül és  állagában attól függ, hogy Pedro vagy Miguel keverte-e ki) két napig szárad és erre kerül ecsettel a ragasztó, majd erre gondosan rásimogatva a füstlemez.

 

– Milyen terveid vannak a jövőben?

 

– Továbbra is kísérletezem a Rózsaképek hátterével, az idő múlását mutató patina fokozásával, illetve folytatom a rózsák és a „csillám” képek egybeövezését és a kimeríthetetlen BILDERSPIEL- város-kompozíciókat.